Rész, Fejezet

 1 III,  66|       Bolán helységben pediglen Maróth Anna nevezetű hajadon virágozék.
 2 III,  66|       azt, hogy Korogh János és Maróth Anna vannak a lisztán s
 3 III,  66|      ahogy nekem tetszik.~Tehát Maróth Anna olyan bámulatosan szép
 4 III,  66|     leányzó volt, hogy az apja, Maróth György uram azt mondta,
 5 III,  66|        meghódította az ábrándos Maróth Annát, még azelõtt, mikor
 6 III,  66|         Maróth-kastélyban járt.~Maróth György uram persze semmit
 7 III,  66|    megkérte Anna kezét, az öreg Maróth azt mondta neki:~- Odaadom.
 8 III,  66|  egyebet a sorstól szegény szép Maróth Anna, csak azt még, hogy
 9 III,  66|        hallunk itt róla - mondá Maróth György.~Dercs homlokát felhõ
10 III,  66|    Eredj ki lányom - szólt most Maróth -, eredj fiam hálókamrádba,
11 III,  66| teletöltött serlegekhez s a vén Maróth, amint a nyelve kioldózott
12 III,  66|         embert.~- Én az vagyok, Maróth.~- Lovag vagy-e tetõtõl
13 III,  66| Szeretem. Hát hogyne szeretném?~Maróth egészen a lovaghoz hajolt. -
14 III,  66|        a királynál is? - lihegé Maróth tompán és türelmetlenül,
15 III,  66| nyárfalevél - aki természetesen Maróth Anna volt.~Az obligát hold
16 III,  66|     király vígan él anélkül is…~Maróth hirtelen megragadta kezét.~-
17 III,  66|    odanyújtotta a kezét, melyet Maróth sokáig rázott örvendezve.~-
18 III,  66|       El vagyunk árulva - hörgé Maróth.~- Semmit se tesz… lelkesülten
19 III,  66|     Örüljünk a királynak. Menj, Maróth, lépj elõre, fogadd födetlen
20 III,  66|       itt van.~Egy pillantás, s Maróth feje szédülni kezdett, szemeit
21 III,  66|     lehetek a király ellen…~Vén Maróth térdre rogyott.~- Keljen
22 III,  66|        te ismét hajadon vagy!~S Maróth Anna e perctõl fogva csakugyan