Rész, Fejezet

 1   1,  12 |             a legnagyobb dolgomban magamra maradok. Nem szép tõled,
 2   1,  13 |   másvilágon, hogy láncokat vettem magamra a gyermekemért.~A »Páva«
 3   1,  14 |     Odarohantam a vesztõhely elé s magamra vállaltam a gyilkosságot.~
 4   1,  26 |           Hajítsa ide, hadd vegyem magamra, mert fázom, vacog a fogam,~-
 5   1,  33 |            gondolat ellen, hogy én magamra hagyatva, nélkületek maradjak!~-
 6  II,  13 |           Isten veletek! Hagyjatok magamra. Te, Gordian, maradj; beszélni
 7  II,  50 | kritikussal van dolgom, nem akarom magamra süttetni a plágium bélyegét,
 8  II,  51 |            el van végezve, hagyjon magamra.~Lamiel elfoglalta elõbbi
 9  II,  61 |          meg a gyertyát, s hagyjon magamra.~A hajdú távozott s én vetkezõdni
10  II,  71 |    megszokás!« s azzal kifordult s magamra hagyott.~Egyedül maradtam
11  II,  71 |  Szétpillantok s semmit sem látok; magamra húzom a párnát, hogy újra
12  II,  73 |      Megreszkettem. Ijedten húztam magamra a paplant, úgy, hogy ne
13  II,  79 |          erkölcsök aláásását.~- Én magamra vállalom Irlandot.~- Én
14  II,  113|         herbateát?~- Ne, ne! Hagyj magamra. Egyedül akarok lenni.~-
15 III,  63 |           édes mézem. Hanem ha már magamra vettem ezt a dolgot te éretted,
16  IV,  18 |       Pedig a múlt héten hányattam magamra kilenc köpölyt a kilógussal
17  IV,  43 |       mindjárt elfelejtek, mihelyt magamra veszem a mentémet.~*~Kitõl
18  IV,  129|  felejtettem volna keresztet vetni magamra. De édes istenem, ki gondolt
19  IV,  132|            mégis.~Sietve rángattam magamra a retyerutyámat. Esernyõ
20  IV,  147|       gyertyát az éji asztalkára s magamra hagyott.~El voltam fáradva,
21  IV,  147|   középkori dalia.~Keresztet vetve magamra, fogvacogva dadogtam:~-
22  IV,  152|             Büszke voltam rá, azaz magamra, mert az én eszmém volt,