Rész, Fejezet

 1  II,  16|             nekem az úr a »Klára és Klári«-t!~Könyvkereskedõ: Tessék.
 2  II,  21|           Miska?... Ugye éhezel?«~A Klári néni Miklós fia vásott,
 3  II,  21|         napról napra rosszabb lett. Klári néni Miklós abbeli panaszára,
 4  II,  21|         elhagyottabb, nyomorultabb.~Klári néni egy napon rosszul érezte
 5  II,  21|             lehet az éjfél. Szegény Klári néni ugyancsak várja otthon
 6  II,  21|          haragos villogó szem. Az a Klári néni szobája. Aztán visszaemlékezett
 7  II,  21|    szétosztogatja; el fogja-e hinni Klári néni, ha megmondja, hogy
 8  II,  21|    összerogyva.~- Meghalt! Meghalt!~Klári néni csakugyan meghalt,
 9  II,  53|            fölverte.~Szegény Kirner Klári, mennyire szerette a derék
10  II,  53|           Persze, mert gazdag volt. Klári is gazdag volt, Kamuty Ferenc
11  II,  53|           mindenét feláldozza érte. Klári is a vagyonáért lett a Kamuty
12  II,  95|                kérdé a pap.~- Botos Klári.~- Ah, a kis Klára. A kertész
13  II,  95|         Akármi legyek, ha nem igaz. Klári te, hallod-e! Klári lelkem,
14  II,  95|           igaz. Klári te, hallod-e! Klári lelkem, itt vagyok ám...~
15 III,  2 |           molnárné:~- Hallod-e, Vér Klári… Magunkban maradtunk. Jól
16 III,  2 |    felejtettem a ködmönömet: fázom.~Klári megsajnálta, oly szomorú,
17 III,  2 |             volt a hetykepetyke Vér Klári (hogy nem szégyell emberek
18 III,  2 |            tudom még mi lesz…«~Ez a Klári szava volt, tisztán hallotta.
19 III,  2 |         lehetett megérteni. Hanem a Klári suttogását ismét megértette.~»
20 III,  2 | felszerszámozott lovakat megitatni. Klári éppen akkor kísért ki a
21 III,  2 |         most már siess felkészülni, Klári! Mindjárt indulunk.~A könnyû
22 III,  2 |             aztán meg…~Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen,