Rész, Fejezet

 1   1,  35 |            helye a sok locsogásnak.~- Kétszázezer forint - mondá Kozsibrovszky.~-
 2  II,  6  |            valamelyik a fõnyereményt!~Kétszázezer forint sok pénz. De sok »
 3  II,  6  |          lencséért adta el örökségét, kétszázezer forintot érõ sorsjegyet
 4  II,  6  |             hogy nõül veszi Kamiliát.~Kétszázezer forint sok pénz! Azért érdemes
 5  II,  6  |            lány lenni? Az ördögbe is! Kétszázezer forinttal minden asszony-teremtés
 6  II,  6  |            tarantula-csipés, - de hát kétszázezer forintot nem adnak »ingyen«!~-
 7  II,  6  |       valahogy megtudja Kamilia, hogy kétszázezer forintja van?...~Itt ugyan
 8  II,  6  |             Hová, miként helyezi el a kétszázezer forintot? Egy egész uradalmat
 9  II,  6  |            tányérból, közös pohárból. Kétszázezer forint megérdemli, hogy
10  II,  6  |               még legalább reggelig a kétszázezer forintról...~Reggel aztán
11  II,  51 |    erõteljesen kifejeznem magamat. Én kétszázezer fontot örököltem egy ismeretlen
12  II,  51 |          fontot akart mondani, sir?~- Kétszázezer fontot, sir, és egy palotát
13  II,  51 |      megmaradni. Hm... hm! Mennyi is? Kétszázezer font...~- És egy párizsi
14  II,  51 |                  és ennek az embernek kétszázezer fontja van, kétszázezer
15  II,  51 |               kétszázezer fontja van, kétszázezer fontja...~Lamiel kihajolt
16  II,  51 |           Mennyi is az ön öröksége?~- Kétszázezer font.~- Mit szándékozik
17  II,  51 | Elszegényedtek - volt a felelet - s a kétszázezer font romjaival valószínûleg
18  II,  51 |        dörmögé - és ennek az embernek kétszázezer fontja volt!~Aztán szokott
19  IV,  35 |              árvát értek, akinek vagy kétszázezer forintja van az árvapénztárban.~-
20  IV,  94 |               volt alapjában, mintegy kétszázezer forint és járulékai, igen,
21  IV,  97 |         képezték a vagyonát.) Kossuth kétszázezer emberrel betört Mehádiánál. (
22  IV,  101|              hogy a becsületes mester kétszázezer forintnyi vagyont hagyott