Rész, Fejezet

 1 III,  14|  diurnumokat elnyelik, én ezúttal Hiripi Gáspárról akarok megemlékezni.~
 2 III,  14|    Gáspárról akarok megemlékezni.~Hiripi Gáspár urat már ismerik
 3 III,  14|         csak hasonló ahhoz!~Az én Hiripi Gáspáromat Kranz Jánosnak
 4 III,  14|          s betakarja a rongyokat.~Hiripi Gáspárt, mert már az iskolában
 5 III,  14|         talp a fejhez.~- Te vagy, Hiripi? - kérdém.~- Én vagyok -
 6 III,  14|          hörgé sötéten.~- Szegény Hiripi! Most kevés pénzem van,
 7 III,  14|        mehetek be.~- Hát jól van, Hiripi, gyere el éjszakánkint erre,
 8 III,  14|          kis pálinka.~- Úgy lesz, Hiripi. Csak aztán mindig tedd
 9 III,  14|           reszketett.~- Mi bajod, Hiripi?~- A kétségbeesés hajtott
10 III,  14|       becsületes korhelynek. A mi Hiripi Gáspárunknak. Mert tudd
11 III,  14| Gáspárunknak. Mert tudd meg, hogy Hiripi Gáspár derék ember volt
12 III,  14|           maga nemében. Ez a név: Hiripi Gáspár - cím. Ha ez a cím
13 III,  14|         Az volna nekem jó - mondá Hiripi felcsillogó szemekkel. -
14 III,  14|   dünnyögé szomorkásan.~- Szegény Hiripi! Hanem tudod-e, hogy egy
15 III,  14|        többnyire jószívû emberek.~Hiripi élénken ugrott fel.~- Pompás
16 III,  14|          héten csakugyan elmaradt Hiripi, nem is láttam többé, csak
17 III,  14|             Igazán? Ne bolondozz, Hiripi.~- Az én nevem nem Hiripi,
18 III,  14|         Hiripi.~- Az én nevem nem Hiripi, hanem Perényi János, az
19 III,  14|         nagyon szûkecskén vagyok.~Hiripi megvetõleg nézett végig
20 III,  14|      járkálni a kapu elõtt.~Tán a Hiripi!~Nem, nem. A boltõr az.
21 III,  14|          Hova gondoltam Hiripire? Hiripi miatt most már nyugodt lehetek
22 III,  14|   csakhogy most már elvesztette a Hiripi címet.~