Rész, Fejezet

 1  II,  15|    ketten?~- Én, meg az uram, Guyon Rikhárd.~Az öreg elõkeresi
 2  II,  15|  Kossuth üzenetét az én uram, Guyon, és azt mondja nekem nagy
 3  II,  15|   ezeren vagyunk.~Az én uram, Guyon, szemébe vágta sipkáját,
 4  II,  15| úszott a levegõben! Vágtatott Guyon nyomába az egész sereg.
 5  II,  15|       vagyunk! - kiáltott fel Guyon és nagyot lélegzett.~Fáradalmas
 6  II,  15|  dologra térjek - az én uram, Guyon, is haragra lobbant és ily
 7  II,  15|       bevehetetlen vár elõtt.~Guyon káromkodott s a haját szaggatta
 8  II,  15|      meg mogorván az én uram, Guyon Rikhárd.~Mint dukál, szalutáltam,
 9  II,  15|       ember Suska Mihály vagy Guyon Rikhárd!~- Igaz a... - szólt
10  II,  15|     vetõdõ jámbor keresztény.~Guyon nagyot sóhajtott s szomorúan
11  II,  15|  forduljunk vissza! - szólott Guyon szomorúan, aztán kihúzta
12  II,  15|       kiabálás, lárma, vivát. Guyon odalovagolt s majdnem belebolondult
13  II,  15|    egy, de három. Én és uram, Guyon, vágtattunk mindenütt legelöl -
14  II,  15|      vergõdhettünk jó kedvre. Guyon szomorú volt és hallgatag;
15  II,  15|     hol-hol oda tekintettem a Guyon kedvetlen arcára, õ is rám
16  II,  84|   Mihály csupán közember volt Guyon Rikhárd alatt.~Anyám holttestét
17  II,  85|      kikalapálta!~Az én uram, Guyon így szólt hozzám, amint
18  II,  85|    bajuszomat -, a tekintetes Guyon Rikárd úr küld a teens úrhoz,
19  II,  85| betûrõl betûre; dühbe is jött Guyon s rohamot vezényelt. Ropogott
20  II,  85|  udvarán voltunk. Én és uram, Guyon, jártunk a [!] legelõl.
21  II,  85|  alagúton.~Öreg hiba volt az; Guyon Rikárdnak mintha csak az
22  IV,  56|   amint mondom, hozzám lépett Guyon, és vállon fogott…~De már