Rész, Fejezet

 1   1,  2  |       volt kénytelen megtörni a csendet.~- Hát ön, kisasszony! mért
 2   1,  4  |      kiül az arcra is.~Közben a csendet legfeljebb egy-egy kínáló
 3   1,  4  |         lélegzete lenne, az éji csendet csak egy-egy, a gyaloghíd
 4   1,  8  |         lélegzete lenne, az éji csendet csak egy-egy, a gyaloghídoszlophoz
 5   1,  14 |    Közeledõ hangok verték föl a csendet. E pillanatban nyílt meg
 6   1,  14 |        eset - törte meg a komor csendet a madame érzékeny hangon.~-
 7   1,  18 |      urak! - törte meg olykor a csendet a háziúr. - No, Péter, ebbõl
 8   1,  18 |      egész? - törte meg végre a csendet Körmöczy.~Borcsányi végigsimogatta
 9   1,  26 |     Fazekas utcánál törte meg a csendet:~- Ne menjünk a sétányon.~-
10   1,  29 | ablaknál.~A hadnagy törte meg a csendet.~- Tehát ön volt… ön… és… ~
11  II,  36 |         Végre Harry törte meg a csendet.~- Iszonyú dolog! Oh, miért
12  II,  36 |   keblén: senki sem törte meg a csendet, senki sem szólt semmit;
13  II,  51 |          Mr. Danner törte meg a csendet a leves után.~- Vannak,
14  II,  66 |  egyhangú folyása zavarta meg a csendet, melynek partját sûrû, zöld
15  II,  80 |   utoljára? - törém meg végre a csendet.~- Kit? Tóth Vilmost?~-
16  II,  99 |         Edithnek intett, mintha csendet kérne.~- Csudálatos! megõrülök...~
17  II,  99 |  kosarat? - törte meg végre õ a csendet síri hangon.~- Hányszor
18  II,  111|         de mégis valami. A néma csendet beváltja képzelete zajjal,
19  II,  127|    pedig Marinak intett, mintha csendet kérne.~- Csudálatos!...
20  II,  127|       törte meg végre mégis õ a csendet síri hangon.~- Hányszor
21  IV,  111|      végre Kupiczky törte meg a csendet:~- Ma hűvös időnk van -
22  IV,  137|      tömögetni.~Én törtem meg a csendet:~- Nos, mit mond az újság,