Rész, Fejezet

 1   1,  23 |          mondom, kell. Engem nagy csapás ért… nagy csapás.~De már
 2   1,  23 |       Engem nagy csapás ért… nagy csapás.~De már ezt a nagy csapást
 3   1,  23 |   nagyapának meghallani.~- Milyen csapás? - kérdé.~- A lányom férjhez
 4   1,  27 |      lelkem, a báró Balassa.~Nagy csapás az ilyen. Hiszen az igaz,
 5   1,  34 | nekitántorodva az asztalnak.~Ez a csapás megtörte. Éppen az erõs
 6  II,  17 |          újra sóhajtott...~- Nagy csapás... nagyon nagy csapás...
 7  II,  17 |        Nagy csapás... nagyon nagy csapás... Hanem meg is bosszultam
 8  II,  34 |     tûzveszélybõl kiszabadulni. A csapás teljes mértékben talált,
 9  II,  36 |     megszökött.~Ez volt az utolsó csapás, s e húszezer fontnyi jelentékeny
10  II,  51 |       pedig Párizsba indul Milyen csapás! Ki tudja, fogjuk-e õket
11  II,  60 |            nem is érheti már több csapás anyja halála után s íme,
12  II,  72 |   húszezer akó bor iránt.~Ez nagy csapás lett volna Pukovicsra. Tömérdek
13 III,  2  |        ivott és nem beszélt. Ez a csapás végképp megtörte. Nem mert
14 III,  3  |        evett, sem nem ivott. Ez a csapás végképp megtörte. Nem mert
15 III,  65 |          gyámoltalanná tette ez a csapás.~Ki tudja, meddig mentünk
16 III,  114|           A halálomat okozná ez a csapás - mondá Máli néni távozóban.
17 III,  129|    szerencse, nõs embereknek nagy csapás.~Jó - megfogadtam a tanácsot,
18 III,  140|       kezdek életunt lenni. Ennyi csapás, ennyi csapás…~- És melyik
19 III,  140|        lenni. Ennyi csapás, ennyi csapás…~- És melyik Larisch-Moenich
20 III,  148|   elhagyta. Hanem Dorogit is nagy csapás érte: a legjobb kortesét,
21  IV,  59 |           vitték Kufsteinba.~Ez a csapás nagyon megtörte; sírt, jajveszékelt,
22  IV,  70 |   megcsappant, ami pedig érzékeny csapás vala.~Bölcs városatyák eleget