Rész, Fejezet

 1  IV,  142|          falunkba, honnan szerezte Csabay Mihály, sohasem derült ki,
 2  IV,  142|        Máskor pedig hetekre eltûnt Csabay a faluból. Híresztelték,
 3  IV,  142|     hunyorgattak immár a pajtások, Csabay Mihály odaszólt a korcsmárosnak:~-
 4  IV,  142|            Plutót sehogy - felelte Csabay.~Lovag Podrovszky nem az
 5  IV,  142|           lovat.«~Nosza, megidézte Csabay Mihályt iziben s még ma
 6  IV,  142|           augusztus 20.~Mi a neve? Csabay Mihály rékási lakos, kiszolgált
 7  IV,  142|     tûzgolyó.~- Eredj el az útról, Csabay Mihály édes fiam - kiálta
 8  IV,  142|        szúrva.~»Eltakarodsz onnan, Csabay Mihály! Eredj el, mert mindjárt
 9  IV,  142|            aláírásával erõsítem~Ns Csabay Mihály.~Mikor a tollnok
10  IV,  142|    fölvenni, hogy a rékási tornyon Csabay Mihály szokott holló képében
11  IV,  142|    Magamnak, meghiszem - ellenveté Csabay uram, vagyis a rékási holló -,
12  IV,  142|            a másikba, aztán hogy a Csabay lenne az egyik holló, Pataki
13  IV,  142|     közönséges ló, mint a többi, a Csabay pedig egy közönséges gazember,
14  IV,  142|           való megrontásaért nemes Csabay uram Plutó nevû ördöngõs
15  IV,  142|       különös menet Szabadka felé. Csabay Mihály káromkodva fenyegetõzött
16  IV,  142|            be Rékásra, egyenesen a Csabay uram portájára hajtatván,
17  IV,  142|            voltak egypár nap elõtt Csabay ellen, most lecsillapodva
18  IV,  142|           Kevélyen lóbázta magát a Csabay háza elé; hatalmas léptei
19  IV,  142| elöljáróság, már megint ott volt a Csabay istállójában.~Klamarik úr
20  IV,  142|         mégis esik rá a harmat.) A Csabay sírja az. A másik az övé.
21  IV,  142|      meghalt. Éppúgy meghalt, mint Csabay. Belzebub nem volt elég
22  IV,  142|          Pataki Erzsébet sírt és a Csabay fekete ládájában kotorászott.