Rész, Fejezet

 1 III,  1|  hegygerincen, hogy a Mirkovszkiék Bohuska nevû kisasszonya a kertben
 2 III,  1|         átkiált:~- Megebédeltetek, Bohuska?~Bohuska megfordul a kedves,
 3 III,  1|           Megebédeltetek, Bohuska?~Bohuska megfordul a kedves, nyájas
 4 III,  1|     hozzánk.~- Magam is szeretném, Bohuska, mert kiállhatatlan vendégeim
 5 III,  1|           csúfak-e? Meghiszem azt, Bohuska. Az öreg bányagróf lesz
 6 III,  1|           mit tesz az?~- Nem, nem, Bohuska… ha ezelõtt meglátogattalak
 7 III,  1|         juthat eszedbe? - viszonzá Bohuska kedvetlenül, - és el is
 8 III,  1|              Hahó! hahó!~- Nini, a Bohuska meg a...~A Bohuska meg a
 9 III,  1|         Nini, a Bohuska meg a...~A Bohuska meg a bátyja, Mirkovszki
10 III,  1|        Hidegen nézel - panaszkodik Bohuska. - Talán haragszol, hogy
11 III,  1|               nagyon szeret engem?~Bohuska a legyezõjét ejtette el
12 III,  1|          egyedül önért élek! - Oh, Bohuska, mondd meg, te mondd, mint
13 III,  1|           a lugasba - indítványozá Bohuska zavartan, kit még mindig
14 III,  1|           nem!~- Hova hát? - kérdé Bohuska szelíden.~- Akárhova! A
15 III,  1|          látni kifejezve.~Végre is Bohuska jut legelõbb lélekjelenlétéhez
16 III,  1|          No, bizony! - pajkoskodék Bohuska - egy kis tréfa volt, semmi
17 III,  1|            az is csak tréfa.~Amint Bohuska bátyja dúlt arcába nézett,
18 III,  1|        bolond vagy! - kacagott fel Bohuska kedélyesen. - Csak te azokra
19 III,  1| nyugtalanul izgett-mozgott, s ha a Bohuska kérlelõ tekintete nem csillapítja,
20 III,  1|  Szahara-pusztában - figyelmezteté Bohuska.~- Igen, igen. Azt mondtam,
21 III,  1|       vendégei vannak jelen, a kis Bohuska és Miklós, kiknek még korán
22 III,  1|      Krisztina.~Néma csend, csak a Bohuska mosolyog.~- Akkora darab