Rész, Fejezet

 1   1,  4  |   könnycsepp még ott tündökölt az arcon, de olyan volt, mint rózsán
 2   1,  14 |          A kíváncsiság ült minden arcon. A kíváncsiság a legpiszkosabb,
 3   1,  17 |           a mosoly azon a bánatos arcon. Mint hófehér ruhán piros
 4   1,  27 |      gyöngyök gurultak a kipirult arcon végig.~A báró összeráncolta
 5   1,  29 |           a léleknek azon a finom arcon s erõszakosan nyúlt a keze
 6   1,  31 |         motoszkált az öreg, árkos arcon, valóságos gyönyörérzet
 7  II,  1  |              A hideg, mozdulatlan arcon valami furcsa pirosság kezdett
 8  II,  1  |       fénylett a halovány halotti arcon, mint a sárga rózsán egy
 9  II,  2  | meglepetés jelei beszéltek minden arcon.~- A kapusnak csak annyit
10  II,  9  |          mélyen beesve, a halvány arcon elöntve a tengernyi bánat.
11  II,  11 |        sötét vonást azon a kemény arcon. Fi donc! Mintha nem is
12  II,  11 |        Hát azon a büszke halavány arcon éppen akkor folyt végig
13  II,  25 |           költõ arcát.~De azon az arcon csak vendég volt a mosoly.
14  II,  39 |         rózsák helyett a gyönyörû arcon fájdalmas rángások hullámzanak.
15  II,  39 |           fájdalmaktól rángatódzó arcon egy megjelenõ bágyadt mosoly
16  II,  54 |     bánata ott tükrözõdött minden arcon. A megpróbáltatás és közös
17  II,  100|           a tejben úszó rózsák az arcon? Ajándéka a természetnek?
18  II,  104|       minõ a kocsonyáé, s ezen az arcon bizonyos sajátszerû melankolikus
19 III,  2  |     gödröcskét, mely azon a piros arcon mintha feneketlen verem
20 III,  2  |     odahaza. Nem volt már azon az arcon semmi kevélység, semmi gõg;
21 III,  91 |           és ellapult valahogy az arcon, mintha csak oda volna lehelve.
22  IV,  111|    kétségbeesés tükrözõdék minden arcon.~- Melyik volt, nagyságos