Rész, Fejezet

 1   1,  21|                       NAGY KUTYA A VICEBÍRÓ~1895~ ~Vézna, ragyás emberke
 2   1,  21|          még lábon van), a putnoki vicebíró, Kápe-rápe Mihály a városi
 3   1,  21|    saraglya, minden rendben van.~A vicebíró kíváncsi lett.~- Ugorj csak
 4   1,  21|          még szép! - mordult meg a vicebíró, s azzal újra becsukta a
 5   1,  21|           ölesnél nagyobb ember.~A vicebíró csodálkozva nyitotta föl
 6   1,  21| bemutatástól, de hasztalan, mert a vicebíró egy csöppet se látszott
 7   1,  21|            amint biztatni kezdte a vicebíró, hogy ne féljen, nem eszi
 8   1,  21|           sajátságos érzés, hogy a vicebíró csakugyan megehetné, ha
 9   1,  21|             mordult rá haragosan a vicebíró. - Szép gyerek vagy, derék
10   1,  21|     egyszerre, mint a kis malac.~A vicebíró is igyekezett lecsúfolni
11   1,  21|       hajlékonyabb, lazább lett.~A vicebíró oldalba lökte pipaszárával
12   1,  21|            nagy kutya a világon.~A vicebíró pedig fölszedetvén a zabot
13   1,  21|            se láthatott belõlük, a vicebíró fölült rendesen, mint elébb
14   1,  21|            egyszerû - jegyzé meg a vicebíró. - Nekik megvan a hozzávaló
15   1,  21|     szemközt jövõ utasok, akiket a vicebíró kérdezett ki (mert a katonák
16   1,  21|        járt, hogy még utolérték.~A vicebíró megállította a szekeret
17   1,  21|        menyecske fojtott hangon.~A vicebíró összeráncolta homlokát,
18   1,  21|        semmit se látott - felelt a vicebíró németül.~Aztán újra a menyecskéhez
19   1,  21|          hernyó volt, hanem csak a vicebíró éhes szeme.~- Mentsen meg -
20   1,  21|   megszolgálom a nemzetes úrnak.~A vicebíró ravaszul pislantott rá,
21   1,  21|         rebegte:~- Ne szóljon!~*~A vicebíró szólt:~- Hajts, Palkó!~A