Rész, Fejezet

 1   1,  1  |             mint aminõ a tündérhegedû végsõ hangja, mely mikor már kifogy
 2   1,  4  |            érdek, gõg és elõítélet. A végsõ erõmegfeszítés kétségbeesésével
 3   1,  9  |             tisztességgel elkísérje a végsõ nyugalom helyére? Nem. Azért,
 4   1,  9  |             nézett. Oh, ez a vidámság végsõ döfés volt szívemnek! A
 5   1,  14 |        fonalat, hogy ne legyen híja a végsõ akkordnak sem.~Altorjay
 6   1,  21 |              kifelé iparkodni az erdõ végsõ fái közül, mintha kergetnék.
 7   1,  23 |       csalódásaik?) Édesség helyett a végsõ katasztrófa várt néhányra.
 8   1,  31 |             temesse el, ki kísérje ki végsõ nyughelyére? Mutasd meg,
 9  II,  13 |             dönt, országokat temet. E végsõ erõfeszítés minden rombolásinak
10  II,  17 |          alapon állunk s nem tágítunk végsõ leheletünkig!~Nagyot lélegzettem
11  II,  40 |        behunyásánál ápolni fognak s a végsõ percben szemeimet befogják
12  II,  49 |            Parnasszus tetejére vezetõ végsõ garádicsot is.~Segíts tehát,
13  II,  50 |      vontatott, kimért hangon, minden végsõ szótagot megnyomva - ön
14 III,  39 |               rajta emberi ábrázatot. Végsõ kétségbeesésében arra határozta
15 III,  83 |              Hanem mert õt nevezte ki végsõ rendeletében gyámnak a nagyasszony,
16 III,  113|           küzdenek a mulandóság ellen végsõ leheletökig, nem hagyják
17  IV,  28 | legpontosabban tartotta be nagybátyja végsõ intézkedését.~Minden arc
18  IV,  72 |          végképp, hadd tegyen még egy végsõ szolgálatot - hadd adjon
19  IV,  127|            állt az õrtorony (a várnép végsõ menhelye), a várúr lakása,
20  IV,  134|              rám nyájasan, ismerõsen.~Végsõ kísérletül megszólítottam:~-
21  IV,  151|        majdnem az egész família vitte végsõ útjára a rossz hírbe keveredett