Rész, Fejezet

 1   1,  10 |   borítja, s fájdalmas hangon szisszent föl:~- Elnyomorítottak…
 2   1,  12 |      fordult. De azért meg se szisszent, csak a karjai eresztették
 3   1,  12 |   keressük.~- A szerencsét? - szisszent fel, s kezeivel izgatottan
 4   1,  12 | megszökött.~- Nem lehet az! - szisszent fel Bottyán, s hirtelen
 5   1,  18 |   uram fejére.~Koskár ijedten szisszent föl. Egyszerre csurogni
 6   1,  19 |       meg a fogadást?~- Ah! - szisszent föl Martenné meglepetve
 7   1,  20 |     Huh, de megszúrt valami - szisszent föl Moronyi. - Mi az ördög
 8   1,  27 |      Kékkõ ura szíven találva szisszent föl:~- Az, a kis ringyó!~
 9   1,  27 |  hárman is.~- A pokolba is! - szisszent föl - miféle zsandárok?~-
10   1,  29 |      kezdhetném.~- Báró úr! - szisszent fel az asszony szigorú hangon.~
11   1,  32 |  szeme közé.~- Ah, még mit! - szisszent fel Kobolinszky, görcsös
12  II,  76 | gentleman, én vagyok.~- Ah! - szisszent fel Paul Kohn bosszankodva. -
13 III,  1  |          Hát hagytad, ugye? - szisszent föl Matyi.~- Mikor olyan
14 III,  115|     egy kicsit! Elég, elég! - szisszent föl. - Most már csak menjen
15 III,  148|      fizessünk a jelöltnek? - szisszent föl Rezes István. - Hiszen
16  IV,  37 |      haza jókor.~- Meghalt? - szisszent föl.~- Meghalt, egy órára
17  IV,  57 |    inkább az ördög!«~- Úgy? - szisszent fel a vérig sértett ifjú
18  IV,  97 |   volna.~- Átkozott kölyke! - szisszent fel Gábel professzor úr.~-
19  IV,  128|     szorítsam.~- No, mi az? - szisszent fel haragosan s kitépvén
20  IV,  146|     vezetve kezén.~- Ez az! - szisszent fel Gyula izgatottan.~-
21  IV,  148|       Csak azt próbáld meg! - szisszent fel a nagyasszony kevélyen. -