Rész, Fejezet

 1   1,  11 |           szemeit: »Hol vagyok?« - sóhajtá.~Sótony ott ült mellette
 2   1,  12 |           Nem vagyok nemesember« - sóhajtá megsemmisülten. - »De hát
 3   1,  14 |            hangja is ugyanaz még - sóhajtá Marosini.~- Eltaláltad -
 4   1,  14 |          Hát mikor jössz holnap? - sóhajtá Eszter.~- Délben vagy még
 5   1,  26 | indulatával:~- Hej, Hanka, Hanka - sóhajtá -, de kár a te fehér vállaidhoz,
 6  II,  6  |        szerelem többé a világon! - sóhajtá fájdalmasan.~Sramko bácsi
 7  II,  46 |           annyian megcsaltak már - sóhajtá a fényes úrnõ magában -,
 8  II,  46 |     fõváros, mióta gazdag lettem - sóhajtá Fanny egy bábu-kirakat elõtt
 9  II,  99 |  világvárosban.~- Szegény leány! - sóhajtá Sir Ihon önkéntelenül.~-
10  II,  99 |        sehol.~- Milyen szerelem! - sóhajtá Ralph.~- Kínos, de mégis
11  II,  117|             ön sokat fog élvezni - sóhajtá Mr. Clark, egészen elérzékenyülve,
12  II,  127|       városban.~- Szegény leány! - sóhajtá Kaziray önkéntelenül.~-
13  II,  127|        sehol.~- Milyen szerelem! - sóhajtá Gábor.~- Kínos, de mégis
14  II,  127|       kedves Mari, egyedül önért - sóhajtá Kozenszky, megölelve õt.~
15 III,  2  |          van.~- Hisz ezek kövek! - sóhajtá elpityeredve. - Egye meg
16 III,  90 |        Pedig takarékosak vagyunk - sóhajtá. - Kiszámolva élünk. Négy
17 III,  102|           a választás.~- Hajhaj! - sóhajtá fejvakarva. - Aztán kicsoda
18 III,  109|         Vékony parlamentünk van! - sóhajtá megelégedetten. - A fele
19 III,  118|            egyikén:~»Isten neki! - sóhajtá. - Elengedek a vármegyének
20  IV,  1  |          nem mond igazat, Péter! - sóhajtá, s úgy csúszott hozzám még
21  IV,  97 |         Mindent meg akarok tudni - sóhajtá anyám, egész testében remegve -,