Rész, Fejezet

 1   1,  11 |         Hóbortos ember egy kicsit õkelme. Hát már a tekintetes úr
 2   1,  12 |         hogy mindjárt kiszalad az õkelme lábaiból a köszvény.~Boncz
 3   1,  23 |  pondrókat öldösve (mondják, hogy õkelme mindig megiszik ilyenkor
 4   1,  34 |           glóriával ment hát haza õkelme, s bár jól túl járt az idõ
 5  II,  22 |           mindig, mert azt tartja õkelme, hogy az ember is olyan
 6  II,  69 |  régulához. Mivelhogy huszár volt õkelme valaha (mégpedig a nyalkább
 7 III,  1  |      bacsának. A saját talpán áll õkelme. Meg nem bánt senkit, õt
 8 III,  1  |    agyonütni nem lehet, rendeljen õkelme valami vénasszonyt anyjául,
 9 III,  26 |          De nem teszik, Bagi uram õkelme parasztszekéren jön még
10 III,  148|    pasquil író. Hadd jöjjön dühbe õkelme. Nem, nem, e levelet, habár
11 III,  148| száztizennyolcadikba lépkedne biz õkelme, ha járni tudna.~- Hát hol
12  IV,  18 |           keresi az igazságot, de õkelme osztogatta az emberek közt.
13  IV,  20 |      elmehet kend«.~De Ebers uram õkelme még nem akart elmenni. Valami
14  IV,  127|    mondják Erdélyben:~- Hová megy õkelme? Kerelõ-Szent-Pálra!~~DRÉGELY~
15  IV,  132|           Alighanem közel jár már õkelme Földvárhoz.~- Miféle Földvárhoz? -
16  IV,  132|           uramat. - Szemet vetett õkelme farsang óta a menyecske
17  IV,  135|     zsörtölõdék, türelmetlenkedék õkelme, míg egy napon megjött II.
18  IV,  142|       Kálnán túl a határmezsgyén, õkelme hallotta, hogy két holló
19  IV,  142|            mert nagyon haragudott õkelme a lutheránusokra), kitûzetett
20  IV,  143|          roppant kincseket talált õkelme, s a szellem, aki a karbunkulus
21  IV,  152|           egyenesen azért jött be õkelme.~A mester a haját tépte:~-