Rész, Fejezet

 1  II,  1|       senkit sem szeretett, csak a Lóczi Márton uram fiát, Pétert.~
 2  II,  1|          Márton uram fiát, Pétert.~Lóczi Péter derék, jóravaló legény
 3  II,  1|      melyet a Péter apja, nemzetes Lóczi Márton uram bírt, s mely
 4  II,  1|    távolságnak az a harag is, mely Lóczi Márton uram és János bácsi
 5  II,  1|             puhaszívű«-nek hítták, Lóczi Márton uramat pedig elnevezték »
 6  II,  1|   generális, kárpótolják, miért is Lóczi uramhoz járult, hogy írjon
 7  II,  1|      tiszta szívébõl kívánja, hogy Lóczi Márton uram legyen a bíró.~
 8  II,  1|           kötötte édesapja, hogy a Lóczi fiával ne kezdjen semmi
 9  II,  1|            kemény embernek az öreg Lóczi Mártont, a szíveknek õ sem
10  II,  1|        vissza nem küldöd a gyûrût!~Lóczi Péter egyet lépett hátrafelé,
11  II,  1|          üres szavak: amit az öreg Lóczi Márton uram kimond, az szentírás,
12  II,  1|      gondolkozott rajta; nem lenne Lóczi Mártonnak a fia, ha az ilyenen
13  II,  1|            faluban beszélték, hogy Lóczi Péter beállott katonának.~
14  II,  1|          leánya bele nem szerethet Lóczi Péterbe.~Az persze eszeágába
15  II,  1|           az - adókönyvecskéjében.~Lóczi Márton uram azonban újságolvasó
16  II,  1|         elvérzett katonák között a Lóczi Péter neve is.~Az öregember
17  II,  1|         hadd ne hallhassa a világ.~Lóczi Márton uram felolvasta a
18  II,  1|          Rótsildet is mindenestõl.~Lóczi uram új papirost vett ki
19  II,  1|          ismerte õket fájdalmában?~Lóczi Márton ingadozó léptekkel
20  II,  1| csodálkozva rebegé:~- Kegyelmed az Lóczi Márton uram? Mit akar kegyelmed
21  II,  1|      Egyetlenegy fillérem sincsen.~Lóczi Márton hidegen fordított