Rész, Fejezet

 1  IV,  142|             tehát a járási fõnököt, Klamarik Ede urat, hogy õ perszvadeálja
 2  IV,  142|     elolvasni az ámbituson üldögélõ Klamarik úrnak (aki azzal mulatta
 3  IV,  142|        Erzsók is az õröltetõk közt.~Klamarik csak várta, várta Plutót
 4  IV,  142|        tornyon.~- Jó, jó - nevetett Klamarik úr -, de mi történt a zsandárommal?~-
 5  IV,  142|       biztatta a kálnai holló, mert Klamarik küld zsandárt kettõt is,
 6  IV,  142|         ágyat legalább karácsonyig.~Klamarik úr gondolkozóba esett.~-
 7  IV,  142|             Pávai Gergely hallotta?~Klamarik úr izgatottan sietett be
 8  IV,  142|           azonnal tegyen jelentést.~Klamarik urat meggyötré a babona.
 9  IV,  142|           odaüzent Pávainak, hogy a Klamarik járási fõnök úr rendeletébõl
10  IV,  142|            lábát!… Dõreség! dohogta Klamarik úr ezerszer egy nap, de
11  IV,  142|           értékét, mint azt mondani Klamarik úrnak: »Vezessétek elém
12  IV,  142|       szembeszállni a babonával. És Klamarik úr meg is próbálná, ha nem
13  IV,  142|             vagy ha két élete volna Klamarik úrnak, hogy az egyikkel
14  IV,  142|             békák mit kuruttyolnak?~Klamarik úr reszketett a gondolatra
15  IV,  142|   gyökereivel, egyet mégis kisütött Klamarik úr, hogy miért bujdosott
16  IV,  142|     kölcsönös felvilágosítások után Klamarik úr elõadta a Plutó-kérdést,
17  IV,  142| Koricsánszky - kiáltá lelkesedetten Klamarik úr -, írjon a megyefõnökhöz
18  IV,  142|      titokban Bécsben a császárnál, Klamarik ellen: hogy adjon nekik
19  IV,  142|           hogy adjon nekik õfelsége Klamarik helyett szolgabírót, ha
20  IV,  142|         tovább!~Hámfalván már várta Klamarik úr; de a bíró komor ábrázatától
21  IV,  142|         volt a Csabay istállójában.~Klamarik úr fehér lett, mint a fal;