Rész, Fejezet

 1   1,  9  |             mint aminõ Krupicsek úr. Képzelje ön, mekkora bosszúság az!
 2   1,  14 |        gyûretlenül találtuk ágyát, s képzelje, a vén János is vele ment.
 3   1,  23 |             tenni.~- Oh, kisasszony, képzelje, mi történt… Elvették tõlem
 4   1,  27 |           nálam vagy tíz év elõtt.~- Képzelje csak, nem akarja a papunk
 5  II,  33 |             teljesen jóllaktam vele. Képzelje csak: két év alatt elvesztettem
 6  II,  33 |        születésnapjának a dátumát, s képzelje csak: a nevenapjának dátuma
 7  II,  60 |               Ekkor aztán - no, csak képzelje az ember! - Katica megvált
 8  II,  117|            is vagyok a nagy örömtõl. Képzelje csak, utazom Amerikába.~-
 9  II,  122|           bajom Tisza Kálmánnal? Hát képzelje, kérem, az iparosokról szóló
10 III,  1  |              Ma megmérettem magam, s képzelje, tizennégy fontot soványodtam
11 III,  49 |           meg, édes fiam?~- Odahaza. Képzelje, tekintetes uram, azt a
12 III,  65 |        nagybácsi fülébe. - Rálépett… Képzelje csak, mikor kerestük, ráhágott
13 III,  87 |               mondá szörnyûlködve. - Képzelje, amice, micsoda pompás szavam
14 III,  100|             piszkos, mint egy ördög. Képzelje csak, most õszkor, hogy
15  IV,  44 |             az lesz a biztos jel. És képzelje mi történt? A sok száz sír
16  IV,  48 | Természetesen azt is fölbontották, s képzelje, mit találtak benne?~- Nem
17  IV,  48 |            elgondolni, kisasszony.~- Képzelje csak, nyolc darab kisebb-nagyobb
18  IV,  51 |      kiadásomról és bevételemrõl. De képzelje csak, férjhez ment! Ah!~-
19  IV,  73 |         talán oda esett le a bot, de képzelje, nem volt egyedül. Egy nõ
20  IV,  100|            csak elémbe áll az egyik, képzelje csak, szóról szóra így szólít
21  IV,  128| visszaszármaztam selmeci lakosnak, s képzelje csak, kiért rajongtam ott