Rész, Fejezet

501 III,  1  |     rendeleteit osztogatná a derék úr, egyszerre csak betoppan Gerge uram
502 III,  1  |               ami még a világon van, - egyszerre kiszakítá magát a két sétáló
503 III,  1  |           Matyej vállára ütött, mintha egyszerre határozta volna el:~- Te
504 III,  1  |        idéztetett magához valakit s az egyszerre csak kezdte kivallogatni,
505 III,  2  |              róla, Sós Pálék kertjénél egyszerre nyoma vész, az alsóvégiek
506 III,  2  |            csúszni, mígnem a csípõktõl egyszerre lecsapódott a földre.~Boriska
507 III,  2  |                hátul jövõ aratók elõl, egyszerre átkapta a Judit darázs-derekát
508 III,  2  |                Péri elhallgatott, majd egyszerre vadul szegzõdtek megüvegesedett
509 III,  2  |               hogy abból a borús égbõl egyszerre lepattanhat még egy villám,
510 III,  2  |          messzebb lesz - a túlvilágon.~Egyszerre értek a torony alá férj,
511 III,  2  |           hirtelen azt a sötét felhõt, egyszerre elborítja nyugat felõl az
512 III,  2  |                 Senki sem jött sokáig. Egyszerre a gyertyavilág elaludt bent
513 III,  2  |             játszogattunk mi gyerekek, egyszerre kétségbeesett, fájdalmas
514 III,  2  |             szegény Palyus.~Most aztán egyszerre mindenki visszaemlékezett
515 III,  2  |              jött.~Éjfél táján azonban egyszerre fölrázott mindnyájunkat
516 III,  2  |          valami különös, ha valaki úgy egyszerre nagyon a szentekhez fordul.
517 III,  2  |                azt, talán nem is érti. Egyszerre nagyot csuklik, feje erõtlenül
518 III,  2  |           különb fajnak!~De a lovakról egyszerre leesett a tekintete a felesége
519 III,  2  |           bizony csoda esett, hogy úgy egyszerre rákapott a kúthoz való járásra.~
520 III,  2  |                a korsót! - szólalt meg egyszerre a háta mögött Csúri bácsi. -
521 III,  3  |          elveszendõ összegek most mind egyszerre szállingózzanak haza.~Filcsik
522 III,  3  |            ember!~Egy cserjéshez érve, egyszerre megbotlott valamiben a gyalogúton.
523 III,  4  |           játszogattunk mi gyerekek, s egyszerre kétségbeesett, fájdalmas
524 III,  4  |             szegény Palyus.~Most aztán egyszerre mindenki visszaemlékezett
525 III,  4  |           ágyánál.~Éjfél táján azonban egyszerre mindnyájunkat fölrázott
526 III,  4  |      világfontosságú dologról, mellyel egyszerre halomra döntöm a tudomány
527 III,  5  |               hogy abból a borús égbõl egyszerre lepattanhat még egy villám,
528 III,  7  |              az a szegény fiú, azalatt egyszerre csak, mintha egy sötét nagy
529 III,  7  |               született) öt éves lett, egyszerre csak egy ember jelent meg
530 III,  7  |           látná, hogy ott mi történik, egyszerre kitalálna mindent, amit
531 III,  8  |      asszonykát nézte volna gukkerjén, egyszerre észreveszi, hogy annak az
532 III,  8  |               hát visszatérõben, midõn egyszerre csak egy régen ismerõs hang
533 III,  8  |                elfoglalá egész lelkét.~Egyszerre azonban nyílt az ajtó és
534 III,  8  |                 Nagy világosság támadt egyszerre sötét agyvelejében.~- De
535 III,  10 |             Szíve hangosan dobogott, s egyszerre kiugrott az ágyból.~- Ki
536 III,  10 |             már a fele utat megtették, egyszerre csak jönnek dabasi szekerek,
537 III,  13 |               kafféschankba nyitottam, egyszerre ott látom az én falusi özvegyemet.~
538 III,  18 |           folyton sötétedett lelke is.~Egyszerre azt vette föl a fejébe,
539 III,  18 |             ment, mendegélt a tejúton, egyszerre csak ott termett a »kapitány«
540 III,  18 |             fénylõ apró csillagocskát, egyszerre lyuk támadt az égbolton…
541 III,  18 |              egy óriási erõfeszítéssel egyszerre leugrott az égbõl, ami neki
542 III,  18 |               nélkül sikerült, úgyhogy egyszerre csak otthon találta magát,
543 III,  19 |             ami ez idõszakban történt, egyszerre élénken felkiáltott:~- Eh,
544 III,  19 |                nyílásba vezetett, ahol egyszerre megállt egy tárgynál s így
545 III,  24 |           lészen.~S ilyen staféta ment egyszerre mindenüvé. Amennyi csatlós
546 III,  25 |        koppanása a kerítésdeszkán, míg egyszerre megcsattant lomha, esetlen
547 III,  25 |                kis babák, drágaságok!«~Egyszerre letette õket, s arca, hangja
548 III,  27 |        küszöbön s el nem mozdul onnan.~Egyszerre azonban egy radikális hír
549 III,  27 |             nincs reszkírozva a tõkém.~Egyszerre megváltozott a hitelezõk
550 III,  28 |              odabent szundikált, midõn egyszerre megnyílott a konyhaajtó
551 III,  30 |                megmondani? Az újságból egyszerre csak elmaradt a neve egészen,
552 III,  31 |              három kell belõlük együtt egyszerre a gyõzelemhez a ferbliben.~
553 III,  33 |                  szisszen fel a nõ, de egyszerre megpillantja, hogy a szoba
554 III,  33 |              is, hogyan is hagytuk úgy egyszerre abba?~- Ki tudná azt? Vagy
555 III,  34 |         bosszankodni kezdett rá, mikor egyszerre csak ijedten veszi észre,
556 III,  34 |                Orczy-kertben voltam, s egyszerre elindult a szörnyû záporesõ.~-
557 III,  36 |               oly szíves…~A gazda arca egyszerre meghosszabbodik, ajka savanyú
558 III,  41 |          odaadott a színész nejének. S egyszerre kacajban tört ki.~- Vallja
559 III,  42 |                 Amint ott keresgélünk, egyszerre megnyílik az ajtó s egy
560 III,  43 |               ki az édesanya.~A doktor egyszerre maga is komoly arcot vág,
561 III,  43 |                   kiált fel a kismama, egyszerre átcsapva repesõ örömbe. -
562 III,  43 |             foga kinõ, addig a mamának egyszerre csak oda lesz az egyik foga.~
563 III,  44 |                flegmával, miképp ül le egyszerre, megroppanva a szekér hátulja.~
564 III,  45 |         tekingeték jobbra-balra, midõn egyszerre elém áll egy sárga kabátos
565 III,  46 |            amint beértek a tornác alá, egyszerre csak valami csöngettyûszó
566 III,  48 |           nemrég, hogy egy londoni cég egyszerre tízezer darab bicsakot akart
567 III,  48 |            kérem, mire való volna neki egyszerre tízezer bicska? (már t.
568 III,  49 |              szobaleány - ocsúdott fel egyszerre mélázásából -, hadd hozná
569 III,  49 |              kiszaladt alispán és neje egyszerre.~- Itt hozom - szólt Ambrus,
570 III,  53 |                Garibaldi mosolygó arca egyszerre komollyá változott, de nem
571 III,  54 |          összeg.~Amint így ábrándozik, egyszerre csak benyit az inas, hogy
572 III,  54 |              Jani halkan.~Erre a szóra egyszerre kigömbölyödött a kegyelmes
573 III,  57 |            ezer falka kezdene csaholni egyszerre!~Felugrott, át- meg átfutott
574 III,  57 |             Nem teszed? - ordított fel egyszerre, s szemei rettenetesen forogtak.~
575 III,  63 |              mennybõl hajítanák, mikor egyszerre csak becsörtet az udvarmesterével
576 III,  64 |               az egyikbe.~Pereszi uram egyszerre irtóztató fájdalmat érzett
577 III,  64 |      Megvakultam. Oda vagyok. Csak úgy egyszerre bele jött a szemembe… Segíts
578 III,  64 |                istenem! - kiáltott fel egyszerre szívszaggató ijedelemmel. -
579 III,  64 |                 mely csókolt és húzott egyszerre!~A jó Pali bácsi ott feküdt
580 III,  65 |     kurjongatásainkra s a nagy bánatot egyszerre vidámságnak fordította meg
581 III,  66 |             Dercs? Oh, ne kínozz! Jobb egyszerre elhalni, mint lassan elvérezni.
582 III,  70 |              utolsó szót is kiejtette, egyszerre felpattant a szomszéd szoba
583 III,  72 |         viselnék a láncot kezeiken is, egyszerre lázadoztak, mihelyt hozzá
584 III,  79 |            ezen tûnõdném kétségbeesve, egyszerre egy sugár nõi alak jön ki
585 III,  79 |           kecsesen, pajkosan, hogy úgy egyszerre elhagytam akkor réges-régen.~-
586 III,  83 |        jéghideg nyargalt át az idegein egyszerre. És ugyan hogy fekszik ott?
587 III,  83 |            nyomta a balta nyelét, majd egyszerre fölszakadt, s rémletes robajjal
588 III,  83 |               A fáklyák mind kialudtak egyszerre. Elfújta az ördög. Mindig
589 III,  87 |            másfelé fordult tekintetem, egyszerre homályban maradt minden,
590 III,  87 |              többieknél sokkal kisebb, egyszerre a többiek felébe tesz a
591 III,  88 |            vörös bugyellárist, ahonnan egyszerre elkezdett mosolyogni a negyvenkét
592 III,  91 |               következõ csészéhez ért, egyszerre pajkos mosoly játszott az
593 III,  94 |                lefelé, én láttam azt s egyszerre minden vérem fölforrt a
594 III,  96 |               tudta elképzelni, honnan egyszerre ez a nagy szerencse.)~Billey
595 III,  96 |         mihelyt az esetet kérdezgette, egyszerre elborult minden homlok,
596 III,  97 |                csak? Ahá! no…« s arcát egyszerre elönté a nyájas öröm. »Teringette,
597 III,  102|             patakon átvittem.~Oh, hogy egyszerre kellett átéreznem azt, ami
598 III,  106|            akik egy szabónál varrattak egyszerre.~- Vagy ha nem testvérek,
599 III,  108|                hogy két élõ férje volt egyszerre, és hogy olyan gyönyörû
600 III,  108|              várt künn Kún István, míg egyszerre csak hallja a bástyákon
601 III,  108|              mikor már minden megvolt, egyszerre csak közbe avatkozott a
602 III,  108|                sárga uborkát megfogná, egyszerre szétvált közepén magától,
603 III,  112|        felállott a principális és arca egyszerre mosolygóvá lett, míg homloka
604 III,  112|            hírek« szerkesztése közben, egyszerre észreveszem, hogy a széken
605 III,  113|               és szérük mellett, néhol egyszerre elhal ajkain a vidámság.~
606 III,  114|                bele, asszonynéni.~Erre egyszerre felpattant az öregasszony
607 III,  115|              levegõbõl potyogtak volna egyszerre, palóc-palócra gurulva,
608 III,  116|              öblös csészét idegesen, s egyszerre hörpentette ki belõle a
609 III,  121|          szénából rakott hátsó ülésén, egyszerre elkezd Szomor jajgatni.~-
610 III,  121|        dörzsölõdhetik!~A fogadás iránt egyszerre érdeklõdni kezdett mindenki.~
611 III,  121|             fejére - mire annak arcán, egyszerre húsz sugárban, kezd folyni
612 III,  122|             úgy áll, uram - szólt most egyszerre -, hogy én szolgabíró voltam
613 III,  124|               kerületet akarsz?~S arca egyszerre zordon kifejezést öltött
614 III,  126|           mégis levert, szomorú lettem egyszerre. Pedig hiszen nem volt egyebem,
615 III,  127|              szemrehányásomat.~Azonban egyszerre mintegy megállított mérgelődésemben
616 III,  129|               amint átmentünk a falun, egyszerre megállítom a kocsit, mintha
617 III,  130|                tekintet a csõsz arcára egyszerre elfújja az idõk pernyéjét,
618 III,  130|           Gyurgyik-ügy, hanem - és itt egyszerre elsápadtam ijedtemben -
619 III,  130|                bírták gondolni mi lelt egyszerre? Ijesztõen nézhettem ki
620 III,  130|       csapódott. Huh, amint megfogtam, egyszerre reszketni kezdtem, és a
621 III,  138|                a pokolban, az a gyufa?~Egyszerre valami hideg tárgyat érintek,
622 III,  138|            kezem tört volna el inkább.~Egyszerre kiment fejembõl a fájás,
623 III,  140|              az asztalodon?~János arca egyszerre elkomorodik, ráncos homlokára
624 III,  141|         alássan, fölséges uram - szólt egyszerre megváltoztatott harsány
625 III,  142|              aljegyzõi asztal mellett »egyszerre« tanuljam meg a helyesírást
626 III,  142|               papig csináltam, sokszor egyszerre haszontalanná vált. Megõszülök
627 III,  144|                nyitotta ki a Mágyikát.~Egyszerre négy szellem ugrott az asztalhoz,
628 III,  144|               király fölhítta Bécsbe. (Egyszerre ment be Bécsnek valamennyi
629 III,  144|          nagyujja bütykével s uramfia… egyszerre tódulni kezd be az ajtón
630 III,  144|         kettõbe négy-négy lovat… hopp! egyszerre megelevenedtek, pattogott
631 III,  145|                Hiába no, törvény, hogy egyszerre csak egy valláson lehet
632 III,  146|          egy-kettõt az ágy felé, midõn egyszerre szívszaggató gyermekkiáltás
633 III,  146|             tíz perc, s a félhomályban egyszerre ruhasuhogás hallatszott.
634 III,  148|         legbelsõbb kis szobában, mikor egyszerre csak kezdett az ablak nagyon
635 III,  148|          kétségbeesett kiáltás, melyre egyszerre mindenünnen visszafelelgetett
636 III,  148|         összefüggõ alkotmány nagyjában egyszerre karéjban zuhan le ropogva,
637 III,  148|                eredetibb mokány alakok egyszerre vidámakká lettek erre a
638 III,  148|       lelkesült tömeg ajkán. S ez most egyszerre betelt úgy, sõt még talán
639 III,  148|              töprengni, mert Doroginak egyszerre jutott ki mind a két édesség:
640 III,  148|           nagyapját? - szisszentek fel egyszerre az ámulattól.~- No igen,
641 III,  148|                két pandúr áll.~A hintó egyszerre megállt s belsejébõl Széll
642 III,  148|             föld nyílt volna meg, hogy egyszerre benyeljen.~Dorogi felordított.~-
643 III,  148|             nagy álmosan a sürgönyt, s egyszerre elmúlt minden álmossága.
644 III,  148|             amint kérdezgetni kezdett, egyszerre elborult minden homlok,
645 III,  148|               titulussal és vitulussal egyszerre, de annál jobban kétségbe
646  IV,  1  |           réteken, a »kilenc fûzfánál« egyszerre csak odaugrik valami a kocsihoz,
647  IV,  1  |        konziliárius úgy kacagott, hogy egyszerre csak megeredtek a könnyei.~-
648  IV,  1  |          készen lettem estefelé, midõn egyszerre megcseng hátam mögött a
649  IV,  4  |        háborúba menni?~A hat legényfiú egyszerre mind az apját szerette jobban.~
650  IV,  4  |              hét férfi Kállay összejön egyszerre, akkor õ elhagyja síri lakát,
651  IV,  5  |               piktorom a kezébe vette, egyszerre felkiáltott:~- Nini, a Csákó
652  IV,  7  |              nép egy völgynyílásnál, s egyszerre gúnyossá vált minden arc.~
653  IV,  8  |          gúzsba kötötték az ellenfélt. Egyszerre át voltam félig-meddig melegedve
654  IV,  10 |                a dolog a mulatságosba. Egyszerre felugrott, mint valami kis
655  IV,  10 |             ugrottunk ki a padokból, s egyszerre szívbõl kitört ajkainkból
656  IV,  12 |               beteg király ágya elõtt, egyszerre belép egy idegen õsz ember,
657  IV,  12 |              embert keresni, egy éjjel egyszerre elibök áll a sötétben egy
658  IV,  13 |         elhagyom a középsõ kõoszlopot, egyszerre elém bontakozik a múlt havi
659  IV,  15 |            császár után az elsõ ember. Egyszerre azután semmi sem lett… hát
660  IV,  20 |        Hogyisne! - felelte a miniszter egyszerre elkomolyodva. - Arra ne
661  IV,  22 |       kolportázst.~- Kár - szólalt meg egyszerre az öregúr -, hogy nem úgy
662  IV,  25 |                út, mint aminõ Belgium.~Egyszerre három szónok is felugrott,
663  IV,  27 |            gyufa megsercent a falon, s egyszerre kigyúlt a fény, bevilágítván
664  IV,  29 |               az, kinek ujjára húzzák, egyszerre mindent elfelejt, ami vele
665  IV,  30 |          reszkettek a dühtõl. - Kettõt egyszerre! Ily erkölcstelen ember
666  IV,  32 |            hegynek, mikor a cserjésbõl egyszerre szemben jött rá fõtisztelendõ
667  IV,  32 |               nyilván valamirõl, midõn egyszerre fölriasztá kétségbeesett
668  IV,  38 |           ahogy mondva volt, s valóban egyszerre emelkedni kezdtek a köpönyegen,
669  IV,  42 |          képviselõ akármilyen öreg is, egyszerre megfiatalodik a Haluskák
670  IV,  42 |                Micsoda? - hangzott fel egyszerre két-három felkiáltás. -
671  IV,  43 |             bezárom.~Mintha ezer kígyó egyszerre szisszenne, úgy zúdultak
672  IV,  45 |          szivárgott ki a közönségbe, s egyszerre kezdett ismét följebb szállni
673  IV,  47 |               csupán azért kereke lett egyszerre, mert Balla bácsin rajta
674  IV,  50 |                egy-egy üszõ.~Mindennek egyszerre véget vetett a vadásztársam
675  IV,  57 |               hölgyeik jó hírére. Most egyszerre odavan mindkettõ. Lehettek
676  IV,  57 |               vigyázzatok!«~Most aztán egyszerre elnémult az idõk hatalmas
677  IV,  57 |            holnap. Miért kellett ennek egyszerre történnie? Azért, mert van
678  IV,  72 |              megindulok a fogorvoshoz, egyszerre elpihen a fájdalom. Ezt
679  IV,  72 |               szórták állításaikat, de egyszerre a meghökkenés mély csöndje
680  IV,  73 |                túrót és egy sült ludat egyszerre.~Hát nem leleményes a sors,
681  IV,  75 |               Bugyi.~Kardos uram előtt egyszerre kitárult az egész panoráma.
682  IV,  80 |         megtalálni az elõbbit, hazaér, egyszerre összerázkódik.~Gyorsan abbahagy
683  IV,  80 |           dolog lenne, ha megérkeznél.~Egyszerre fölkiált az asszony:~- Ember,
684  IV,  82 |    homályosodni. Az akták és a bútorok egyszerre zöld színt öltenek. A kályha,
685  IV,  84 |             erdőben mentem mélázgatva, egyszerre egy mackó jön ki a sűrűségből,
686  IV,  85 |           halálos sápadtan a Mágyikát.~Egyszerre hét szellem ugrott az asztalhoz
687  IV,  85 |                is van, mert a vendégek egyszerre haza kezdenek készülõdni.
688  IV,  85 |                nagy ujjával s uramfia… egyszerre tódulni kezd be ajtón-ablakon
689  IV,  85 |         kettõbe négy-négy lovat. Hopp! Egyszerre megelevenedtek, pattogott
690  IV,  86 |         látszik a kimerültség. Hogyne! Egyszerre négy kaszával dolgozni!
691  IV,  87 |            látnivalót! Mennyi benyomás egyszerre. Most egy évig nem látok
692  IV,  90 |        keserûen, mély bánatba merülve, egyszerre csak közbeszól valamelyik:~-
693  IV,  90 |           meghökkentett.~Hallatlan az! Egyszerre elhallgattak mindnyájan,
694  IV,  90 |                Negyven torok törte meg egyszerre az ünnepélyes csöndet:~-
695  IV,  93 |          irigyei hogy fölpaprikázódnak egyszerre. Istenem, milyen szerencséje
696  IV,  96 |               ez félig se tréfa dolog. Egyszerre összecsaptak aktát, protokollumot,
697  IV,  97 |          ügyeit, talán ki is csapják), egyszerre elfelejtette a kemény szavakat,
698  IV,  97 |     megpillantotta, hogy a kosár üres, egyszerre lerogyott a kövezetre roppant
699  IV,  97 |             lépésnyire az ellenségtõl, egyszerre hopp - kiugrott a kofa kosarából.~-
700  IV,  97 |         szigorúan összevont szemöldöke egyszerre elsimult, amint látta, hogy
701  IV,  97 |                éppen oly csüggedt lett egyszerre, és nõttön-nõtt a kétségbeesése. »
702  IV,  97 |             sedest tartanak.~Vankovics egyszerre tekintélytõl duzzadó ábrázatot
703  IV,  97 |       Vankovics arca csupa mosoly lett egyszerre.~- Hiszen tréfadolog, kérem,
704  IV,  97 |               Jó. Megmondom.~De mintha egyszerre elvesztette volna bátorságát,
705  IV,  99 |                azonban egy-két lépést, egyszerre elvakkantotta magát valami
706  IV,  100|                kezdé odabent, s hangja egyszerre alázatos, szelíd lett -,
707  IV,  100|            megyeháznál bekanyarodom. - Egyszerre csak elémbe áll az egyik,
708  IV,  101|                  Hogy változtál át úgy egyszerre? Tavaly még megtakarított
709  IV,  101|        ujjaikkal csiklandozták, mígnem egyszerre jött egy fagyos kéz; s rácsapott
710  IV,  101|            garast sem kap. Takarodjék!~Egyszerre levált róla minden máz,
711  IV,  103|             beljebb a hegymélybe, hogy egyszerre rábukkant a Veneturné két
712  IV,  111|               hogy egy-egy jeles írónk egyszerre kiapad. Mit jelent az? Azt,
713  IV,  119|             következõ szempillantásban egyszerre elhalványodék, kifordult
714  IV,  120|      nagyszabású regényt írok - amivel egyszerre levágom Jókait, ha jól sikerül,
715  IV,  120|               galagonya bokrok között, egyszerre csak elém tûnik a tisztáson
716  IV,  121|                vihogott -, szép leány!~Egyszerre nekem rohant, torkon ragadt,
717  IV,  125|            ablakok is megvilágosodnak. Egyszerre kihalt lesz az utca; síri
718  IV,  125|                A mosolygó gyermekarcok egyszerre megnyúlnak, homlokukon egy
719  IV,  126|            jelvénybe.~A fejszecsapásra egyszerre elõjött a közeli bozótból
720  IV,  126|               halántékát érte, s arcát egyszerre elborította a vér.~- Nyolc,
721  IV,  127|          csapatjával Morvaország felé, egyszerre eléjük tárult a reggeli
722  IV,  127|        Krasznahorka alatti téren, hogy egyszerre hét várat épített belõle,
723  IV,  127|           gyermeked legyen, Miczbánné, egyszerre…~Az átok megfogta. Miczbánné
724  IV,  131|           Dehogy nem, dehogy - mondják egyszerre a szolgabíró és képviselõ -,
725  IV,  132|                 osztaná a gondviselés. Egyszerre megsemmisülni borzadályos,
726  IV,  132|              hívatni fognak. Két beteg egyszerre! Milyen szerencse! Ha a
727  IV,  132|                kívánhatnék tõle többet egyszerre, mint hogy ikreket szüljön.~
728  IV,  132|         Csuklani és prüszkölni kezdtem egyszerre. Fülledt, poshadt levegõ
729  IV,  139|       melegébõl még a hõseinek sem jut egyszerre, hanem csak egymás után.
730  IV,  142|                a kocsonya, olyan sûrû. Egyszerre éktelen robaj, ostorcsattogás,
731  IV,  142| rendetlenségtõl féltem.~Aztán mint aki egyszerre tudatára esik annak, hogy
732  IV,  146|        habozott, hogy szóljon-e, aztán egyszerre a szólásra határozta magát
733  IV,  148|           Talpra magyar, hí a haza!«~S egyszerre mozogni, elevenedni kezdett
734  IV,  148|              egy csatát nyer a magyar, egyszerre magasra csap az önbizalom: »
735  IV,  150|           biztató hangon. - Tizenegyet egyszerre, igen jó lövés… Istenemre,
736  IV,  151|         elcsöppent az én bajom felett, egyszerre eltûnik, elpárolog elõttem
737  IV,  151|             belé a rangom is a háznál. Egyszerre súlyos beteg lettem, igazi
738  IV,  151|            hatalmas kényúr szava, mely egyszerre megrendítette a nyúl pozícióját.
739  IV,  151|               Jaj, kit fog választani?~Egyszerre zokogni kezdett, ágyamhoz
740  IV,  151|          vásznat terít végig a padlón.~Egyszerre rémülten kiáltok fel. Minden
741  IV,  152|               üldögélnek az ötvenesen, egyszerre csak elõmásztak sötét rejtekükbõl
742  IV,  152|       tizenkettõ helyett; hát jól van, egyszerre pózba helyezi magát, és
743  IV,  152|       nyomogatja egyiket a másik után, egyszerre csak (hogy el nem ájul az