1-500 | 501-734
Rész, Fejezet
1 1, 1 | magát:~- Ne higgy nekem, édes rózsám!… hitegetlek, csalogatlak!…~
2 1, 1 | pitvarajtóból:~- Az ám, édes Jancsim! Új borra meg kell
3 1, 1 | elkezdett abban fájni valami édes gondolat.~Visszamenni, leborulni
4 1, 1 | Adj’ isten jó napot, édes Gyurka bátyám! - szólt oda
5 1, 1 | szájából s befogta szemeit az édes álom, miután elõbb elmorogta
6 1, 2 | kényes ügyben.~- Mit akar, édes öcsém?~- Azt akarom megtudni,
7 1, 2 | fényétõl megtelik a lélek édes, fájó gondolatokkal, olyan
8 1, 2 | orrhangon felelt:~- Nem lehet, édes barátom! Jöjjön máskor,
9 1, 2 | Kedves võlegényem!~- Édes menyasszonyom!~BEFEJEZÉS~
10 1, 3 | Kata ángyom, Örzsi néni édes testvére, a falu túlsó végirõl
11 1, 3 | hátam… hallják kegyelmetek édes lelkem: még most is mintha
12 1, 3 | megszokta a gulyást, kanászt »édes szógám«-nak nevezni. A paraszt
13 1, 3 | mondatok, hol minden betû egy édes titok a jövendõ rózsás kertjébõl,
14 1, 3 | én valami másra gondolok, édes öregem.~- Hallom.~- Eredj
15 1, 3 | sorja foly ott a dolgoknak édes ecsém. Egy ember szörnyethalt
16 1, 3 | ráncos kezén.~- Ki vagy, édes lányom? Mit akarsz? - kérdé
17 1, 3 | Hadd legyen belõle egy édes emlék, amit ne lásson meg
18 1, 3 | kívánságát. Majd intézkedem, édes atyámfia, hogy pénzét visszakapja
19 1, 3 | bûvös hangú költõk ajkára édes csók csalta a szavakat,
20 1, 3 | falusi nyugalmat.~- Bizony, édes kincsem, akármit mondjon,
21 1, 3 | felkeresi, mert amondója vagyok, édes húgom, hogy annak a kamasznak
22 1, 3 | azok a mesebeli emberek, édes lányom, akik könyörületesek
23 1, 3 | Pestrõl.~- Kerülj csak errébb, édes húgom! - kiáltott a lányra. -
24 1, 3 | nagyságos uram?~- Nagyon, édes fiam. Nagyon ösmerem, de
25 1, 3 | a csibukomat.~És azóta, édes Katám, itt szolgálok Szent-Tamássy
26 1, 3 | szenvedõ arca jelent meg.~- Édes jó anyjukom! - kiáltott
27 1, 3 | hazavezérelte kelmedet, édes komámuram, kedves sógor
28 1, 3 | a büszkeségtõl…~- Tudom, édes barátom, hogy kegyelmed
29 1, 3 | az nekem is fáj. Nekem is édes lesz érte élni. Csak õérte…«~
30 1, 3 | Kinek a pap, kinek a papné, édes barátom. Neked rossz, nekünk
31 1, 4 | igyék. És ez mind olyan édes csalafintaság volt, miben
32 1, 4 | azért gyengébb a gyengébb, édes öcsém, hogy az erõsebb megverhesse.~
33 1, 4 | Nagy bolond vagy te, édes öcsém! No, ugyan megadtad
34 1, 4 | érzi magát. Kínos és mégis édes érzés.~- Holnap nagy sár
35 1, 4 | kertben beszéli rózsáinak az édes történetet.~Hadd beszélje,
36 1, 4 | Kérdezhetlek, de nem felelhetsz! Édes jó apám!~Könnyei megeredtek,
37 1, 4 | öreg vígan… Nagy nap ez, édes öcsém… vagyis inkább fiam…
38 1, 5 | a perköltségét: »aztán, édes úr, ha szolgabíró akar lenni
39 1, 5 | Erzsike« többé.~Azt az édes, azt a kedves nevet, azt
40 1, 5 | a bölcsőnél megcsókolta édes meleg csókjával, melyet
41 1, 5 | fõkorteshez:~- Ugyan, ugyan, édes Laci öcsém! Ne légy olyan
42 1, 5 | mint a záporesõ…~- …De édes öcsémuram… én ártatlan vagyok,
43 1, 6 | le perköltségeit: »aztán, édes úr, ha valami akar lenni
44 1, 7 | FALUNK VÉNEINEK ÉDES VISSZAEMLÉKEZÉSE ~AZOKRA
45 1, 8 | fölülrõl, s engem zsibbasztó édes lankadtság fogott el.~Felhõszín
46 1, 8 | közöm a kigyelmed lelkéhez, édes Bike uram. Eszemágában sincs
47 1, 8 | találkoznak: »Hová, hová, édes Ferencem!« Mert hova Bike
48 1, 8 | Kérdezhetlek, de nem felelhetsz! Édes jó apám!~Könnyei megeredtek,
49 1, 9 | mondá:~- Nem tesz semmit, édes fiaim; majd csak megösmerkedünk
50 1, 9 | mind a három.~- Ti pedig, édes fiaim, ha már nem akarjátok
51 1, 9 | lõjön agyon. Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó,
52 1, 9 | fiaim?~És hangja olvadó, édes volt a nyájasságtól.~Ezután
53 1, 9 | helyed. Olyan ember vagy te, édes fiam Matykó, hogy míg itt
54 1, 9 | Nem olyan könnyen megy az, édes gyermekem Matykó. - Látod,
55 1, 9 | messzirõl. - Érted jöttem, édes fiam. Magam jöttem érted,
56 1, 9 | komisz pandúrnak. Ösmerlek, édes fiam. Kevély ember vagy,
57 1, 9 | Nem fog engem a golyó, édes Gyurka fiam. Most is megfogtam
58 1, 9 | Tisza! - ordítja a bojtár édes biztatással a lankadó ebnek.~
59 1, 9 | Nos, alkalmasint egy kis édes kaland…« A gróf is csak
60 1, 9 | káoszban.~Dr. Szirupkát édes ábrándozás fogja el e kellemes
61 1, 9 | van megtöltve.~- Persze, édes Krupicsek barátom. Éppen
62 1, 9 | vidáman ugrik Kamuti elé édes ravaszkodással:~- Oh, a
63 1, 9 | Megmondod-e már egyszer, édes leányom, hogy ki van itt.~-
64 1, 9 | ki van itt.~- Ejnye no, édes bácsi… Hát a Teléry Miska
65 1, 9 | elõtte áll.~- Bocsánat, édes kisasszony, - mondá ez érdemes
66 1, 9 | Egyszóval én azt akarom, édes Miska, hogy Clarisse comtesse
67 1, 9 | mondá:~- Nem tesz semmit, édes fiaim; majd csak megösmerkedünk
68 1, 9 | mind a három.~- Ti pedig, édes fiaim, ha már nem akarjátok
69 1, 9 | lõjön agyon. Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó
70 1, 9 | fiaim?~És hangja olvadó édes volt a nyájasságtól.~Azután
71 1, 9 | helyed. Olyan ember vagy te, édes szolgám, Matyko, hogy míg
72 1, 9 | Nem olyan könnyen megy az, édes gyermekem, Matyko. Látod,
73 1, 9 | sem tudom miért, mintha édes testvérem lennél, mindazonáltal
74 1, 9 | messzirõl. Érted jöttem, édes fiam! Magam jöttem érted,
75 1, 9 | komisz pandúrnak. Ismerlek, édes fiam, kevély ember vagy,
76 1, 9 | Nem fog engem a golyó, édes Gyurka fiam. Most is megfogtam
77 1, 9 | elõbb.~- Mind jó volna ez, édes fiam; csak azt az egyet,
78 1, 10 | restellem felhúzni a csizmámat, édes fiam, mert nagyon nehezen
79 1, 10 | s jól vigyázz mindenre, édes fiam, mert megeshetik az,
80 1, 10 | incselkedni ezzel a fehérnéppel! Édes meleget érzett a szíve táján,
81 1, 11 | Hát még mit csináltatok, édes fiam?~Most már a harisnya
82 1, 11 | Hát még mit csináltatok, édes fiam?~- A papot hallgattuk
83 1, 11 | Valóságos »nemtudomka« vagy, édes fiam - dorgálta a bíró némi
84 1, 11 | mért nem mondhatnád meg, édes fiam?~- Azért - dadogta
85 1, 12 | jóságos szavaival: »Ne félj, édes fiam, hiszen a bátyád is
86 1, 12 | imént épített.~Abba az elsõ édes csöppbe mindjárt beleesett
87 1, 12 | De hát mi akarsz lenni, édes fiam? - kérdé szeretettel
88 1, 12 | fejedelem bírónak hozatott fel, édes fiam. Te fogod eldönteni,
89 1, 12 | bácsi.~- Mi a kívánsága, édes fiam?~- Hogy legalább azt
90 1, 12 | adhatok semmit.~- Pedig édes örömest fizetném.~Kihúzott
91 1, 12 | keservesen siratta: »Jaj, édes kedves Francka néni!«~-
92 1, 12 | szívét betöltötte az az édes tudat, hogy õ fogoly.~XI.
93 1, 12 | parányi ujjai csalják ki az édes hangokat. Ugyan dobolhatott
94 1, 12 | tõled, Dráva! Gyere vissza, édes kutyám!~Nosza, utána szalasztotta
95 1, 12 | Mert ne hidd azt valahogy, édes fiam, hogy én szabadon eresztelek.
96 1, 13 | Ugyan ne haragudjék, édes tekintetes úr.~- Haragszok,
97 1, 13 | használnám, mondja csak, édes Druzsba komámuram, mondja
98 1, 13 | amint a visszaemlékezés édes mézében megmártogatta. Rá
99 1, 13 | igenis, tanár úr.~- És mi az, édes Kutorai? - kérdé megfeszült
100 1, 13 | pedellus.~- Kötelessége, édes barátom, kötelessége.~-
101 1, 13 | valami megdicsõülésszerû édes érzés lankasztotta el, szólni
102 1, 13 | hajtûk és a zsebkendõk, édes doktor úr, rendesen úgy
103 1, 13 | bíróhoz.) Hát mit jelent az, édes fivérke (bracsek slatky),
104 1, 14 | a ciprusi nedû mámorától édes elszédülésben élt a két
105 1, 14 | nincs semmi invenció.~- De édes istenem! Hisz én csak nem
106 1, 14 | foga benne kéjelgett az édes húsban.~- Mit csinál? Megõrült?~-
107 1, 14 | megpróbálnánk.~- Mondja csak, édes jó János bácsi.~- Hát nem
108 1, 14 | Laványi József úrnál, aki az édes papácska regementjében kadét
109 1, 14 | rajta… A méz a sötétben is édes… Hallod-e, te asszony, nem
110 1, 14 | enyelgés, csipkedõ szóra édes szó, közbe egy csók csattan,
111 1, 15 | vér piroslott.~- Ej, ej, édes kis szépségem, de csúnya
112 1, 15 | õzekre vadászott Véglesen és édes regényt szõtt az erdõmester
113 1, 15 | aranytányért az égen. Az édes ismerõst. Azt most a mama
114 1, 15 | oldozhatja fel a bûntõl.~- Én édes istenkém - szólt bele Anetta
115 1, 15 | Mert a mai naptól kezdve édes fiává fogadja ez az ország,
116 1, 15 | keserves sírásban tör ki.~- Édes Hippolytkám. Drága Hippolytkám.
117 1, 16 | jutott, hogy bizonyosan olyan édes is, mint a körte. Be jó
118 1, 16 | Mi szél hozott vissza, édes gazdasszonykám? Hiszen üres
119 1, 16 | bátor a szeme, mint a sasé, édes a mosolya, mint az ákácméz.~(
120 1, 16 | No, az isten hozott, édes fiam. Csakhogy itthon vagy
121 1, 16 | száz hónap. Mit gondol, édes Tihanyi?~Nem gondolt az
122 1, 17 | mikor ismét visszakerült az édes anyai szárnyak alá.~A várban
123 1, 17 | fektetni:~- Hamar megjöttél, édes férjem!~- Kár, hogy nem
124 1, 17 | Ne beszélj szamarakat, édes fiam, mert mindjárt kirúgatlak
125 1, 17 | Mária. Ma éreztem az elsõ édes nézését. - Lehet-e most
126 1, 17 | Mert ritka házasság az, édes fiam Katka, amelyik az egyik
127 1, 17 | nyaka, igézõ mélyedéseivel, édes, rejtélyes gödreivel, vonalaival,
128 1, 17 | utána…~- Mindnyájunk után, édes Strang - szólt közbe a gróf
129 1, 18 | Éppen van most in petto, édes öcsém, egy harmincezer forintos
130 1, 18 | Ugye nem ismert volna rám, édes Körmöczy?~- Nem, nem - dadogta
131 1, 18 | szobában és szólítson engem »édes öregemnek«, nem vállalnám
132 1, 18 | a kártyázók ne hallják, édes lehelete megcsapta az arcát,
133 1, 18 | ilyen, Mihály?~- De olyan, édes jó bátyácskám. Nem gondolja,
134 1, 18 | rám…~Jó estét, jó estét, édes pipám!~Az öreg ment, ment
135 1, 18 | Bácsi, bácsi! - csitítá édes hangon, és puha kezeivel
136 1, 19 | akarsz a karabélyommal, édes fiam?~- Arra kérem alázatosan
137 1, 19 | közte lesz a háromnak az az édes egyik; s ha a grófnõ kér
138 1, 19 | festik a piktorok fölséges édes hazánkat asszonyi formában.~
139 1, 19 | Nincsen széna, nincsen abrak,~Édes lovam, agyoncsaplak.«~Mire
140 1, 19 | kosztból:~»Ne csapj agyon, édes gazdám,~Kitelelek a zab-szalmán.«~
141 1, 19 | Ön nemcsak kíváncsi, édes gróf, hanem egy kicsit ravasz.~
142 1, 19 | az egyetlen biztosíték, édes gróf, hogy az igazi fiókok
143 1, 19 | csók! Valami csodálatos édes íze volt. Mintha egyszerre
144 1, 20 | Azután jön az elsõ »faché«. Édes, cukros egy bolondság ez
145 1, 20 | Erzsike szemeiben valami édes ármánykodás pajkoskodik,
146 1, 20 | ez volt az elsõ viharnak édes végzõdése.~Azontúl Tóth
147 1, 20 | ellágyult és a nyakába ugrott.~- Édes kis férjecském. Te igazán
148 1, 20 | akarom.~- Hát úgy is jól van, édes fiam. Ahhoz nem kellenek
149 1, 20 | vize csobogna. A levegõ édes zsongása belevegyül, az
150 1, 20 | Mindegy az, mindegy az.~Az édes hangok megtalálják azért
151 1, 20 | gyújtottam rá. Tudod, hogy édes, ami tilos. Szoktam néha,
152 1, 21 | hány icce bort ittam, édes lovam?« annyit emelintett,
153 1, 21 | hanem csak lélegzett. De édes volt, balzsamos volt most
154 1, 22 | egyéb kívánsága? Tudja meg, édes úr, hogy a kakas szemetjén
155 1, 22 | a csókja, mondják, olyan édes, mint a méz.~- Nem kóstoltam.~-
156 1, 23 | hogy elõ nem jönne, egy édes pillantást cserélni. Úgy
157 1, 23 | mamácska - szólt most az édes mamám. - Mertem volna én
158 1, 23 | akó ürömben, de ez a csöpp édes volt, olyan édes… ~Mindenki
159 1, 23 | a csöpp édes volt, olyan édes… ~Mindenki érezte langyos
160 1, 23 | Már én csak úgy beszélek, édes fiam, ahogy a mi eleink
161 1, 23 | a Piroskáé lehet. Olyan édes kis cipõ volt, úgy szerettem
162 1, 24 | idõs?~- Bizony nem tudom, édes öcsém - felelte Csapiczky
163 1, 24 | préposttól kapta; - utána valami édes bort hoztak.~- No, ez konty
164 1, 24 | öreg Königgrätz. Hogy van, édes Königgrätz apó?« (A méltóságos
165 1, 24 | jobban kiemel a csodálatos édes hajlású orrocska, hogy már
166 1, 24 | elsõ föltétel, a szeretet édes kapcsa, megvan köztetek,
167 1, 24 | kapcsa, megvan köztetek, édes gyermekeim. De ez még nem
168 1, 24 | fundamentoma a jó házasságoknak. Édes leányom, Katalin! Egy-két
169 1, 24 | Ötvenezer forintról… édes fiam. . .~Odament Endréhez
170 1, 24 | mindenesetre tiszteletreméltók, édes bruderkám. Ami pedig a dolog
171 1, 25 | Hát most már itt vagyunk, édes jó hitvesem, a válpontnál.
172 1, 25 | de szépet hoztál nekem, édes dadám!~Odatette a férje
173 1, 25 | vette, ujját végighúzta az édes, szõrmés, fakózöld levélen,
174 1, 25 | Borbála.~- Ne ravaszkodj, édes öregem, látom én, hogy bajod
175 1, 25 | piros volt, mint sohasem. Édes hevület csalt arra pirosságot.~-
176 1, 25 | bólintva.~- Hát kik magok, édes barátom?~- Én vagyok a Boroszló
177 1, 25 | Hát mibe fogadtatok, édes fiam?~- Azt mondja a komám,
178 1, 25 | nyert mármost?~- Te nyertél, édes fiam! - mondá Kállay Ákos
179 1, 25 | jól. Nézegessétek meg, édes gyermekeim, és gyõzõdjetek
180 1, 26 | éreztem évekig a tavasz édes fuvallatában, az ákácok
181 1, 26 | áll, ha nem is éppen olyan édes, mint a csók: de arról a
182 1, 26 | Isten tudja, mi volt olyan édes ezen a Hankán, hogy úgy
183 1, 26 | rétestészta, anélkül, hogy egy kis édes mazsolaszõlõ is belepottyant
184 1, 26 | hó, s azok a rejtélyes, édes mélyedések rajta, de jó
185 1, 27 | kövér ujjaival.~- Ohó, te édes testvérke (ez volt a szavajárása: »
186 1, 27 | szûcs.~- No, mi jót hoztál, édes testvérke?~- Azért jöttem
187 1, 27 | fáskamrából.~- Mármost feküdj rá, édes testvérke.~Petrás engedelmeskedett
188 1, 27 | juhászné megfordul, nevetõ édes arca tiszteletteljessé válik.~-
189 1, 27 | egész lényébõl az a vidám, édes játsziság, mellyel eddig
190 1, 27 | beárad az ablakon. Igazán édes az élet. Minek azt keseríteni
191 1, 27 | szaggatottan, de érzéssel, szomorú, édes színezéssel.~Hej, Gilagó,
192 1, 27 | messzirõl a hegyekbõl lágy, édes furulyaszó hallatszott.
193 1, 27 | elbeszélgetett velök:~- Nem lehet, édes öregem, mert lássa, egy
194 1, 27 | fekete, csúnya bosszú, de édes tudsz lenni! Tehetségei
195 1, 28 | hiszen olyan kicsike, olyan édes, és olyan szépen tud nevetni.
196 1, 28 | meg a lánykával.~- Hallom, édes uram, amit mondasz. (Csak
197 1, 28 | így ni, és sírd ki magad, édes uram, megkönnyebbül a szíved,
198 1, 28 | a boldogult atyád, az én édes uram, Szlebenits Pál is
199 1, 29 | olyanok, gondolkozz csak jól, édes fiam, mint a lóláb?~- Tudja
200 1, 29 | megfordult kissé, s egy édes üde arcocska lett látható.
201 1, 29 | mindenféle bolondságokat, édes Kozsibrovszky!~- No, hát
202 1, 29 | egyszer megsimogatta az édes lágy tekintetével.~Mire
203 1, 31 | visszatartani az érzéseit.~- Vince, édes szolgám - kiált be ellágyulva -,
204 1, 31 | gyakorlásába. Mert az is egy édes mámor. Valóságos vén gyerek
205 1, 31 | szólana: Csakhogy megjöttél, édes öregem. Nem történt az úton
206 1, 31 | egész. A légy is száll az édes tejre.~- Ha odaszáll, bele
207 1, 31 | gyámolítani. Oh, Pali, Pali, édes kis unokám!~Lassan, lassan
208 1, 31 | szobaajtó, s megcsendül egy édes, ismerõs hang:~- Jó estét,
209 1, 31 | mármost, hogy menekedtél meg, édes fiam. Mert mi bizony holtnak
210 1, 31 | nagymama- és unokáé.~- Nem, édes nagyatyám. Nem volt semmi
211 1, 32 | Apollónia. Nem is hinnéd, édes szívem. Látod, azokban,
212 1, 32 | kis fehér cédulát.~- Jaj, édes fiacskám - szólt azután
213 1, 32 | hát az is valami. Olyan édes, olyan kacagtató, hogy szinte
214 1, 32 | panaszolta el tönkrejutását:~- Édes Szoltsányikám, segítsen
215 1, 32 | hiszen meglehet…~Szítta be az édes mérget, amitõl az ember
216 1, 32 | madarak daloltak valami édes dologról. Aztán letévedt
217 1, 32 | keveset ki ne bocsásson az édes titokból.~- Okos ember vagy,
218 1, 32 | a csónakon. Ez az igazi édes nirvána. A csónak egy helyen
219 1, 33 | apprehendáltok egymásra és énrám, édes atyámfiai, valamint vetélkedtek,
220 1, 33 | csípõs megjegyzésekre.~- Hja, édes lelkeim, megmértem a müncéren,
221 1, 33 | Fili. Ragaszkodj hozzájuk, édes fiam.~És Fili csakugyan
222 1, 33 | egyszerre megcsiklandozta valami édes hang, valami zúgó szózat,
223 1, 33 | földet nézte.~- Majd máskor, édes Fili - szólt az özvegy megcsillapodva,
224 1, 34 | emberi szemeknek látásra édes vala. Mert se Apró uram
225 1, 34 | Furcsa, hogy akinek olyan édes pofácskája van, ne szeresse
226 1, 34 | nézett oda, de amit bizalmas édes titoknak szánt, azt a leány
227 1, 34 | térdre esett elõtte.~- Atyám, édes atyám, ne tegye azt velem!~-
228 1, 34 | Azt bizony jól teszed, édes lányom. A Máli néni okos
229 1, 34 | Mit gondolsz, mit tegyünk, édes jó Lõrincem - motyogta gyámoltalanul,
230 1, 34 | Mondjátok meg neki, hogy az én édes leányomról van szó. Csak
231 1, 35 | méltóságos gróf úr?~- Ti, édes fiaim, megkapjátok a napszámot
232 1, 35 | nézegette szép termetét, vidám, édes arcát, a pillanat hevületétõl
233 1, 35 | Kriszti Gott, bruder. Kedves, édes barátocskám!~Kozsibrovszky
234 1, 35 | menyasszonyomnak és két édes nézésû szeme, hogy tíz millióért
235 1, 35 | komolyan szerelmes vagyok, édes Pál. Az egykori Kozsibrovszky,
236 1, 35 | kezdé Wraditzné az õ csengõ, édes hangján - vendége volt egyszer
237 II, 2 | párizsi?~- Kétségkívül, édes barátom... A párizsiak egészen
238 II, 3 | kandallónál. Bizonyosan nagyon édes dolgokról cseveghettek együtt,
239 II, 4 | eszembe. Igenis az vagyok, édes öcsém, az is leszek holtig.
240 II, 4 | hogy melyiken jön meg az õ édes fia... hoz-e szép menyasszonyt
241 II, 4 | megenni mindenestül. Milyen édes lehet az maga, akinek a
242 II, 4 | rájárt otthon a rúd: az édes mama váltig mondogatta:~-
243 II, 4 | dagasztotta valami sajátságos édes érzés.~- Folytassa kérem -
244 II, 5 | épített kastélyt senki.~- Hja, édes sógor uram! Egy embernek
245 II, 5 | haját.~- Hol az a puska, édes fiam, melyet levittem magammal
246 II, 6 | érjen s ne üdvözüljön egy édes, mámorító csókban!~- Kedves
247 II, 6 | fog.~Ezenkívül még sok más édes gondolat fordult meg agyában...~
248 II, 6 | mindenféle bolondság!~De ezen édes ábrándok közé odavegyült
249 II, 6 | extra-újságot szoktak nyomatni édes barátom!~De már ennek az
250 II, 7 | akad foltja. Oh, mennyi édes ábránddal hálózta körül
251 II, 7 | amint õ nevezte el a saját édes fizonomiáját.~- Ah... ah,
252 II, 7 | fizonomiáját.~- Ah... ah, édes Mády! Önhöz nagy kérésem
253 II, 7 | elbeszélõ.~- Bizony csak azért, édes öcsém, mert azt a két lovat
254 II, 7 | szolgájának.~- Mucikám, édes fiam! Ne szaladj! Csak a
255 II, 7 | macska. Az én dicsõ, az én édes, az én pompás beszédem,
256 II, 7 | nem? Szólj hát Mucikám, édes kedves sasszemû Mucikám!
257 II, 7 | keresztül, felverni azt édes szunnyadásából, megrontani
258 II, 7 | azután elgondolva, mennyi édes varázs rejlik a közelgõ
259 II, 7 | szidni. Eh! hagyjuk ezt, édes barátom, minél késõbbre,
260 II, 7 | fátumos gazdájának leendõ édes feleségérõl; - lehajolt
261 II, 8 | nélkülözéseit.~...Mikor olyan édes gondolat az, hogy az ember
262 II, 9 | azt a levegõt, amely üde, édes, a többiért, ami mind ölõ
263 II, 9 | ledobott levélre.~Hát azokat az édes, kedves, rendetlen kuszált
264 II, 11 | korrektúrára nem vállalkozom, édes herceg. Apropos, iszik ön
265 II, 11 | manövrírozni.~- Valóban, édes barátnõm, kije is lenne
266 II, 11 | legkisebbért is. Minden egyformán édes neki, ha a »másé«. És nem
267 II, 11 | elhalmozza gyöngédségével. Milyen édes gondolat szeretni azt, kit
268 II, 13 | kebelében, midõn messze az édes hazától, messze idegen tartományba
269 II, 15 | sokáig diskurálhatott velem édes anyanyelvén, mert a rozsdás
270 II, 17 | átültette Garibaldi sorait édes anyanyelvére, a tótra.~Voltak
271 II, 17 | válaszolt:~- Szívesen tenném, édes lelkem öcsémuraim; de nem
272 II, 17 | huszonnegyediket? Nem közölné velem, édes uramöcsém?~- Semmiesetre
273 II, 17 | Hja! bizony csak azért, édes majszterné asszonyom, mert
274 II, 17 | tervünkhöz.~- Csak ki vele, édes drágácskám.~- Hol vannak
275 II, 17 | terhén:~- Képzeljék csak édes öcsémuraimék, mikor az a
276 II, 18 | pihenne az ûrben, szinte édes sóhajtást látszik hallatni.~
277 II, 18 | látszik hallatni.~Ebben az édes sóhajtozásban terem, születik
278 II, 18 | úrnak - szólék -, nem lehet, édes Vankovics úr, nem lehet.
279 II, 21 | idézhesse fájó, de mégis édes találkozásra azokat, akik
280 II, 21 | jótékony megnyugvást, valami édes rezgést öntött azok látása
281 II, 21 | szívébe, mintha mamáját, az õ édes mamáját látná, aki integet,
282 II, 21 | elringatják õt.~Oh, milyen édes álom az, mikor a nyitott
283 II, 21 | lecsúszott paplant, hogy oly édes nyugvás esik rajta! Igen,
284 II, 21 | túlvilági drága ajándékot hozva, édes álmot.~Úgy sincs egyebe
285 II, 21 | jó szívének. Aztán olyan édes dolognak érezte parányi
286 II, 21 | félek, hogy verést kapok, édes Boris asszony!... soká voltam.
287 II, 22 | kevély ember. Ám ha valaki az édes csutorát csak úgy öntudatlan
288 II, 22 | szálig.~- No, hát akkor, édes fiaim, akár vissza is fordulhattok.
289 II, 22 | járatban vagyok. Koldulok, édes fiaim, hogy éhen ne haljunk.
290 II, 22 | nem mondott, régen táplált édes gondolata is füstbe ment.~
291 II, 24 | hogy ecet lehetett ennek az édes szülõje.~Ám a bennszülött
292 II, 24 | zacskót, a vendéglõ pedig édes otthona, hol jóízû a kozmás
293 II, 24 | is csak emberek voltak, édes öcsém, most azonban magyar
294 II, 24 | el tudtak aludni abban az édes büszke hitben, hogy ilyesmi
295 II, 24 | Most pedig elmehettek, édes fiam, sajnálom, hogy ide
296 II, 25 | tisztességes céh tagjai nem valami édes kuszi-pajtások együtt, hanem
297 II, 26 | magyar köznépnél - pedig hát édes lelkem, szalonnán hízott
298 II, 26 | megteszi a magáét, te pedig, édes magyarom, mint az adoma
299 II, 26 | Olyan az már nekem, mintha édes gyermekem volna; nem is
300 II, 26 | Irtóztató poézis! A batyu, az édes batyu, életének társa, melynek
301 II, 26 | kalacsai erdõ szélén.~- Édes, kedves, egyetlen gyémántom! -
302 II, 29 | mosolyog magában, mintha valami édes tréfás gondolaton kapná
303 II, 29 | csakugyan... Nos, hogy vagyunk, édes Vilma kisasszony?~Vilma
304 II, 29 | de ez a szomorúság szinte édes; kedvetlen, de kedvetlensége
305 II, 29 | sugaraival az ablakon. Fürgén és édes mosollyal ugrik ki az ágyból,
306 II, 30 | elképzelni, mi lelte.~- Édes, kedves fiam, tán bizony
307 II, 30 | anya --; szólj, mi bajod, édes gyönyörûségem?~- Semmi,
308 II, 32 | kérdést intézett hozzá:~- Édes leányom, nagyon csodálkozom,
309 II, 33 | VÁROS TEMETÕJÉBÕL~»Várlak, édes férjem!...~1829. febr. 17.«~
310 II, 34 | egészségét. Nina most azon édes örömet és gyönyörködtető
311 II, 36 | melyikök hát a különb ember?~- Édes Károly - mondá Harry egy
312 II, 36 | Azon egyszerû okból, édes Harry, mert semmire sem
313 II, 36 | ahol segíteni kell, mert édes testvér, ha gazdagok vagyunk,
314 II, 36 | életre.~- Légy hát férfi, édes Dick, és mondd el nekünk,
315 II, 36 | cselekedni. De ily esetek, édes Dick, csak könnyelmû s gyámoltalan
316 II, 36 | helyes utat. Isten veletek, édes barátim!~Dick lecsapta a
317 II, 36 | közt.~A két Lemonin fiúnak édes álma lehetett e jó tett
318 II, 36 | szó...~- Meg a becsületet, édes fiam - egészíté ki Lemonin
319 II, 36 | vetettem már én mindenre, édes gyermekeim! Pedig isten
320 II, 37 | kamra- és padláskulcsok, édes Katim. Én holnap több napra
321 II, 37 | Bizony nagy szerencse, édes Kati húgom, hogy olyan korán
322 II, 38 | csevegett. A csevegésbe azon édes csengõ kacaj vegyült, mely
323 II, 38 | tedd magad oly tudósnak, édes Vilma - szólt Margit gúnyosan -,
324 II, 38 | mely az õ otthonja, az õ édes hazája lett, s fájt elhagyni
325 II, 38 | nem térít! Hanem tudja‑e, édes polgártárs, hogy ilyesmit
326 II, 39 | rá gyermeke ragaszkodó, édes felkiáltása: Ne engedj,
327 II, 39 | puha.~- Ugye meggyógyulok, édes kedves anyám?~- Meg, egyetlen
328 II, 39 | úgyhogy annak szõke haja édes szemfödõül egészen beárnyalta;
329 II, 40 | kora reggelt választott az édes titok nyilvánítására, midõn
330 II, 40 | reményekben ringatta magát. Édes võlegényi álmaikban minden
331 II, 40 | Nos, halljuk talán most, édes Mari - szólt Zengõ -, ön
332 II, 40 | füleibe mind a háromnak. Édes, sokat mondó szó: majd akkor...~*~
333 II, 43 | válhattam volna.~- Pedig, édes tanító úr, engedjen meg,
334 II, 43 | gróf belevág: Mondd meg, édes lányom, mit szeret az oroszlány
335 II, 43 | szükséged lesz rá. Ti pedig, édes gyermekeim - szólt azután
336 II, 45 | vagyok számûzve?~- Gyerekség, édes barátom, csak tíz esztendõre.~-
337 II, 45 | átölelve tartotta nyakamat s édes álmodozással beszélt a ragyogó
338 II, 46 | örömei. És vannak is. Én édes istenem, hiszen olyan nagyon
339 II, 46 | pénzzel?~- Csak te ne sokalld, édes gyermekem. Fogadd el és
340 II, 46 | már a szegények orvosa, édes lelkem. Meg is írta a receptet.
341 II, 46 | és homlokán csókolta.~- Édes gyermekem, jöjj te csak!
342 II, 48 | Bizony semmit sem tudsz, édes fiam - mondja lehangoltan,
343 II, 48 | téged könnyû meggyógyítani, édes fiam...~- Nagy az én betegségem.
344 II, 48 | százszor jobban.~- Oh, édes tanító úr! - kiáltott fel
345 II, 53 | Nézd csak ezt a szivet, édes férjem. Ezt nem adom a halálnak.
346 II, 54 | gyõzelmek felett, s mint édes testvérünket, barátunkat
347 II, 54 | Maszúr basa. - Ne búsulj, édes fiam!~Azzal a legnyájasabb
348 II, 54 | basa az ablakon - gyere ki, édes fiam, gyere...~- Mit parancsol,
349 II, 54 | reggel vadászni megyek, édes fiam - mondá a basa nyájasan (
350 II, 54 | ködmenre van szükségem, édes fiam, azt te nekem holnap
351 II, 54 | matériámból, mit ha nem tennél, édes fiam, olyan bizonyos lehetsz,
352 II, 54 | ködmön tökéletes legyen, édes fiam, szépen kihímezve skófiummal,
353 II, 54 | mehessek.~- Gondoskodtam róla, édes jó fiam, hogy ne kelljen
354 II, 54 | felakasztatlak. Allah megáldjon, édes gyermekem!~Ezzel a basa
355 II, 54 | ápolónõje volt).~- Nyugodj meg, édes Borbálám. Nem látott Anna
356 II, 54 | uradnak, a hitetlen kutyának, édes fiam, hogy a cseresznyét
357 II, 55 | rendõrök királyának volt valaha édes álma, mely megmutatta a
358 II, 59 | bár fájó, mégis végtelenül édes emlékeknél idõzik: egész
359 II, 60 | valóságos harmat.~- Virágok, édes hû virágok, akik ösmertétek
360 II, 60 | megsegíti valahogy. Azután meg édes jó anyja áldott szelleme
361 II, 60 | térdre ereszkedett.~Anyám, édes jó anyám, õrködjék felettem,
362 II, 60 | neked odaadni. Bocsáss meg, édes jó anyám, ezért. Hiszen
363 II, 60 | füleit:~- Ily korán itt vagy, édes gyermekem! Erre, erre! Vezessétek
364 II, 60 | részét mondta el, hogy anyja, édes jó anyja, sok-sok angyallal
365 II, 63 | frivol álláspont mellé egy édes mosoly- s egy édes pillantással
366 II, 63 | mellé egy édes mosoly- s egy édes pillantással el ne búcsúzzék
367 II, 66 | óriás nagyságú fák között.~Édes örömmel telt el a fiúcska
368 II, 66 | mennyországban van. Azon édes reménynek örült leginkább,
369 II, 66 | visszafojtá lélegzetét, édes borzadás futotta végig tagjait,
370 II, 66 | De hát nem vezetsz el édes szüleimhez? már oly rég
371 II, 67 | században is még a pásztorregék édes tartalma, midõn kékebb volt
372 II, 67 | honatyák.~A szép nõ szemei édes epedéssel voltak ráfüggesztve;
373 II, 68 | poéták álma megtestesülve édes valósággá. Magas délceg
374 II, 69 | Hát iszen nagyon jó van, édes fiam - mondja neki a tanár
375 II, 69 | alássan...~- Ne köszönd, édes fiam, mert ennek következtében
376 II, 69 | meg bizonyosra állítom, édes öcsém, hogy a kétszerkettõ
377 II, 70 | durcáskodik egyszer-másszor, hogy édes kibékülés lehessen a múló
378 II, 71 | Ilonkáék laktak, s hol annyi édes órát töltöttem el a csöndes,
379 II, 71 | el rendesen, mint valami édes bölcsõdal. Ja, a szokás,
380 II, 72 | Ön igazán naiv. Az isten, édes barátom, nagy lehet a maga
381 II, 72 | sem szabad többet tudnunk, édes képviselõ úr?~- Mindent
382 II, 72 | Katica, közelébb lépve, s édes szemrehányó hangon megfenyegetve
383 II, 72 | egyike, mint - kérõ?...~- Oh, édes Péter... tehát csakugyan?
384 II, 72 | fut az a leány? Oh, oh, édes Péter... No, csak szóljon
385 II, 72 | vitte szíve nagy örömét, az édes titkot, megizmosodva, kifejlõdve
386 II, 72 | az ridegen.~- Jól tetted, édes fiam, nagyon jól tetted.
387 II, 72 | hát akkor mi lelte magát, édes Péter?~- Oh, papa, kedves
388 II, 72 | maradhat annyiban.~- Mi pedig, édes öcsém - mondá Pukovics,
389 II, 72 | vakon.~- Ez a bizalom jele, édes fiam, mely engem nagyon
390 II, 74 | virágok s csak ideiglenesen édes egy ideálnak udvarolni.~
391 II, 74 | arc nem gyakorolt rá olyan édes benyomást, mint a kétfejû
392 II, 77 | is ért. Nagyon jól, van édes öcsém, egészen rendben vagyunk.
393 II, 77 | dolgodon. Tiszteltetem, édes fiam, Dobos bácsit.~Szegény
394 II, 79 | jól fogadjuk; bankettel, édes szavakkal és felolvadott
395 II, 82 | gyermekeért, higgye meg, édes a kötelesség itt aztán nincs
396 II, 84 | alatt.~De ez a csók nem édes - mint a fehér asszonyoké.~
397 II, 85 | lábán látszik, jobbról, édes párja annak, mely a Kubcsik
398 II, 86 | talpviszkettetõ nótájukra a múltból, édes emléket ébresztgetõre a
399 II, 86 | szemnek tetszetõs, fülnek édes.~Ott van, hogy rang szerint
400 II, 87 | repült a lepke?~- Erre ni, édes fiam - mutatja a mama túl
401 II, 87 | van halálfeje? úgy félek, édes mamácskám, hogy elviszi
402 II, 88 | ábrándjaim közé tartozik édes hazám jelesebb és híresebb
403 II, 89 | Irodalmi mûvem! Oh, milyen édes kimondani, leírni e szavakat.
404 II, 89 | buzdíttatva írtam szívem vérével, édes ábrándokkal.~Elsõ szerelmem
405 II, 92 | íróknak az irodalom.~Be sok édes éjszakát virrasztottam már
406 II, 95 | odafönn abban a toronyban. Édes szülõhelyem, utoljára látlak.
407 II, 95 | De hiszen te azt mondtad, édes öregapám - szólt a lidércke,
408 II, 95 | velünk lesz.~- Velünk ám, édes fiam!~- Mutasd meg, kérlek,
409 II, 95 | Ne aludj annyi sokat, édes nagyapám! Mesélj már inkább
410 II, 95 | pálinkában fürössze s tenyerébõl édes mézzel etesse...~Biz ez
411 II, 95 | akarnak?~- Szögediek vagyunk, édes húgom - szólt Ferenc bácsi -,
412 II, 95 | kigyelmetek.~- Köszönöm, édes húgom. Kicsoda fekszik ott
413 II, 98 | hangja, csak a csókja legyen édes és forró.~Azt mondta múltkor
414 II, 99 | látszottak lenni teremtve édes szerelemre. Akit Miss Kark
415 II, 99 | Ralph.~- Kínos, de mégis édes napjai voltak. A leáldozó
416 II, 99 | nyíl ütötte föl fejét az édes hazai hang hallatára: nagy
417 II, 99 | való drágaság. Kedves Dith! édes gerle! ezt úgy veszem, mintha
418 II, 99 | szemeibe könnyeket csaló édes kacagását.~- Úgy, úgy, osszuk
419 II, 99 | szeretné.~Hát Edith? Hozott-e édes álmot neki az éj? Volt-e
420 II, 99 | különben is oly kedves, édes társalgó volt, aminõt csak
421 II, 99 | Ralph társaságában tölté. Édes boldog napok voltak, pedig
422 II, 99 | nagyon le vagyok kötelezve, édes Edith! Isten látja mit érzek, -
423 II, 99 | kimagyarázhatlan, bánatos, de édes tekintetet vetett a remegõ
424 II, 99 | bizonytalanság poklával! Edith! édes Edith! tudja meg elõbb,
425 II, 99 | keserûség hangján.~- Nem úgy, édes Pál, hiszen elõtted nincs
426 II, 99 | holnapra; legyen ma még édes titok Az ördögbe is, Ralph! -
427 II, 104| hangzott altatódal, az az édes kedves anyai zsongás, melyben -
428 II, 106| bomlik utána. Ami hajdanta édes apám fiatal korában a fejekben
429 II, 106| tûrhetem békén, hogy az édes szülõfalumat, Szögedet is
430 II, 109| mely mellette van. Milyen édes tudat, hogy Clio közvetlen
431 II, 109| elszenderültél? No, csak aludj, édes szívem.~Nagy szemeket meresztettem.
432 II, 111| hangjaitól szét ne futnának az »édes kísértetek«.~Mennie kell,
433 II, 111| az ötlete támadt, hogy az édes mama fordítsa föl a széket.
434 II, 111| hogy »milyen erõs már az édes!« s a dörmögõ papának oly
435 II, 112| alaposan keserûvé tenni.~»Édes kis Péterkém! Hát láttad?
436 II, 112| legszebb? Az ám neked, te édes apróságom. Felelj, kis porontyom,
437 II, 113| neki, mert... mert az õ édes céljai így kívánták.~Bizony,
438 II, 113| testén; égetõk, de tüzük édes zsibongást okoz; azután
439 II, 113| befolyása által. Hidd meg, édes öregem, egész más szemmel
440 II, 113| Hát csak iratkozz föl, édes férjecském, a szólásra,
441 II, 113| sem. Nagy bajban vagyunk, édes Miskám. Ha valaki kérdez
442 II, 113| mosolya virít.~- Gábor, édes Gáborom!... Ki hitte volna,
443 II, 113| õ nem mindennapi ember, édes leányom, én rég fölfedeztem
444 II, 113| Hja, az nagyon nehéz, édes barátocskám... sõt mondhatnám,
445 II, 114| amennyire dühös rád, kedves, édes gyermekem.«~Záporként omlottak
446 II, 117| Egy szót sem értettem, édes fiam a szavadból; eredj
447 II, 117| Mind minket szidnak, édes öcsém. Éppúgy, mint Pesten.
448 II, 119| mégis nagyon messze utazol, édes fiam. Gondold meg, hogy
449 II, 119| a királyi kertben.~- Oh, édes atyám! éppen azért kell
450 II, 119| királyfi egy szenvedélyes édes csók után, mely neki olyan
451 II, 119| nem lophatja el senki az édes titkot, mert jaj nekem,
452 II, 120| fennhangon.~Az államférfi arcán édes mosoly ült ki.~- Helyesen
453 II, 120| helyesen van. Kitûnõen feleltél édes fiam. Leülhetsz.~Azután
454 II, 120| ifjúság. Lesz gondom rá, édes öregem, hogy érdemeit illetékes
455 II, 120| Az a másik a gazember, édes fiam! Hanem azért te fogsz
456 II, 122| tegnap megjelent »Rejtelmes édes«-t lapozgatva, s koronkint
457 II, 123| a szélben.~- Itt vagyok, édes uraim! - kiálta ugyanolyan
458 II, 123| Visszanézett arra a helyre, ahol édes otthona volt még tegnap,
459 II, 123| szabadultatok meg, picinyeim? Édes kis gyémántkáim?~Hanem a
460 II, 125| aranymûvesnél. A népszerûség arany, édes öcsém, a kormány ö t v ö
461 II, 126| egy percre bejutni.~- Jaj, édes lányom, gyere hamar, haldoklik
462 II, 126| néni beszélt az öccséhez.~- Édes öcsém, én ebbõl az átokverte
463 II, 127| nem látszottak teremtve édes, odaadó, forró szerelemre.~
464 II, 127| Gábor.~- Kínos, de mégis édes napjai voltak. A leáldozó
465 II, 127| nyíl, ütötte föl fejét az édes hazai hang hallatára; nagy
466 II, 127| drágaság. Kedves Mariskám, édes gerle! ezt úgy veszem, mintha
467 II, 127| szemeibe könnyeket csaló édes kacagását.~IV. ANNÁT KERESIK~-
468 II, 127| célozta?~Hát Mari? Hozott-e édes álmot az éj? Volt-e rá vonatkozással
469 II, 127| többé!... De ne nevessen ki, édes Mari. Lássa, milyen bolond
470 II, 127| nagyon le vagyok kötelezve édes Mari. Isten látja, mit érzek...
471 II, 127| kimondhatatlanul bánatos, de édes tekintetet vetett a remegõ
472 II, 127| bizonytalanság poklával! Mari! édes Mari! tudja meg elõbb, hogy
473 II, 127| közöm hozzá!~- Nem úgy, édes László, hiszen elõtted nincs
474 II, 127| szobában.~- Ön ugye nem érzi, édes Marim? - kérdé arájától
475 II, 127| holnapra. Legyen az ma még édes titok.~Majd Kaziray felé
476 II, 128| mondjak?~- Amit gondolsz, édes fiam.~- De mikor én semmit
477 II, 129| mennyei derû ömlött el, s édes, behízelgõ hangon mondá:~-
478 II, 129| Akkor hát nézz bele, édes kedves apám. Úgy szeretném...
479 II, 130| elõestéjén, s ennek a sóhajtásnak édes legyintésére pirult oly
480 II, 131| pici piros ajka szívja föl édes testüket. Dinnyének lenni
481 II, 132| mennek azok?~- Elvesznek, édes picinyem. Hatalmas trónusán
482 II, 132| megtalálni?~- Nem bizony, édes lányom. De miért szomorodtál
483 II, 134| a legényt:~- Elég volt, édes fiam! Felkelhetsz!~- Jaj,
484 II, 134| Nagy Pál! Ezer szerencséd, édes fiam, hogy te voltál a gyengébbik.~-
485 II, 135| választások után rögtön ott lesz »édes kis beteg angyalánál«.~Hiszen
486 II, 136| kerül, én adok neked egy édes fürtöt, egy édes csókért...
487 II, 136| neked egy édes fürtöt, egy édes csókért... de csak reggel...
488 III, 1 | hogy nem. Isten veled, édes… édes Krisztina!~- Nem,
489 III, 1 | nem. Isten veled, édes… édes Krisztina!~- Nem, nem, Miklós…
490 III, 1 | bizonytalanságnak valami fájó és mégis édes költészete van.~Ha a kapuajtó
491 III, 1 | közt, az szólította meg édes, szelíd hangján? Vagy hogy
492 III, 1 | udvarra.~- Jó, hogy jössz, édes fiam - szólt a bojtárhoz,
493 III, 1 | végzet ádáz kezét, mely az édes pillanatot semmivé tette,
494 III, 1 | többé, hanem folyó méz, mely édes a duda szavától s mely nyomban
495 III, 1 | kétévi távollét után éppen az édes hazai földrõl álmodozva
496 III, 1 | Te vagy, igazán te vagy, édes Istók? - kiáltá nyakába
497 III, 1 | még távolabb, összefoly édes, olvadó harmóniában, melynél
498 III, 1 | szóra, csak egy rövid szóra, édes Lapaj bátyó. Ismer-e kend
499 III, 1 | lánykával. No, no, no… ne sírj, édes morzsácskám!~A mogorva Lapaj
500 III, 1 | színeket és zamatot ehhez az édes hunyorításhoz.~Istók maga
1-500 | 501-734 |