Rész, Fejezet

501 III,  1  |            Hadd vigyem el a nyakadról, édes fiam; remélem, csak megemberelsz
502 III,  1  |              felhõje ült ki homlokára. Édes gondok, nehéz gondok! Édesek
503 III,  1  |              mondá:~- Nem tesz semmit, édes fiaim; majd csak megösmerkedünk
504 III,  1  |              mind a három.~- Ti pedig, édes fiaim, ha már nem akarjátok
505 III,  1  |                lõjön agyon. Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó
506 III,  1  |                fiaim?~És hangja olvadó édes volt a nyájasságtól.~Azután
507 III,  1  |           helyed. Olyan ember vagy te, édes szolgám, Matykó, hogy míg
508 III,  1  |              olyan könnyen megy ám az, édes gyermekem, Matykó. Látod,
509 III,  1  |                sem tudom, mért, mintha édes testvérem lennél, mindazonáltal
510 III,  1  |            komisz pandúrnak. Ismerlek, édes fiam, kevély ember vagy,
511 III,  1  |                 Nem fog engem a golyó, édes Gyurkám. Most is megfogtam
512 III,  1  |             elõbb.~- Mind jó volna az, édes fiam; csak azt az egyet
513 III,  2  |                megegye, mert a kedves, édes Cukri bárány oda lett…~Milyen
514 III,  2  |                te vagy elítélve?~- Oh, édes istenem! Hát miért ítélnének
515 III,  2  |                és a keblébe rejté. Beh édes kendõ volt. Égette, csiklandozta.
516 III,  2  |                utolsó öröm éppen olyan édes, mint valaha régen az elsõ
517 III,  2  |           tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan
518 III,  2  |                lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya és
519 III,  2  |      varangynak.~- Hogy van kigyelmed, édes nénémasszony? - kérdé az
520 III,  2  |                 Bizony rosszul vagyok, édes fiam. Tele vagyok sebbel,
521 III,  2  |            aztán; mondjad csak tovább, édes Panna lányom! - üsztökéli
522 III,  2  |            odaveszett.~- Mondjad csak, édes szívem - faggatja Filcsikné -,
523 III,  2  |         meggyógyulok.~- Hallani fogod, édes fiam.~A juhász elment. Elment
524 III,  2  |             suttogja - hallom, hallom…~Édes mosoly pirosítja meg arcát,
525 III,  2  |              lopva, hosszan vetette rá édes tekintetét.~…S jaj, kiesett
526 III,  2  |              Oh, tartsd azt a gyeplõt, édes uram, férjem!~Tartotta is,
527 III,  2  |             vizükkel! Ha megszoktuk az édes vizet, hát isszuk az édes
528 III,  2  |              édes vizet, hát isszuk az édes vizet és nem vágyakozunk
529 III,  2  |               a savanyú kút az oka sok édes találkozásnak, sok keserû
530 III,  3  |           tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan
531 III,  3  |                lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad az anya
532 III,  3  |            vékony ruházat nem alkalmas édes álomra. Csak az elcsigázott
533 III,  4  |   szörnyetegnek.~- Hogy van kigyelmed, édes nénémasszony? - kérdé az
534 III,  4  |                 Bizony rosszul vagyok, édes fiam. Tele vagyok sebbel.
535 III,  6  |              hazacsalogassa.~»Imádott, édes, egyetlen, drága férjem!
536 III,  7  |          óhajtja és mégis õ kérdezi.~- Édes kis Péterkém! Hát láttad?
537 III,  8  |                tartja. És munka közben édes öleléseket váltanak. Sõt
538 III,  8  |             Sõt talán a munka után sem édes nekik a nyugalom, de már
539 III,  8  |          mellett ülnek a kanapén, néha édes csevegésbe merülve, bizony
540 III,  11 |               hõs, szegény Bodó Pista. Édes jó anyjának be sok könnye
541 III,  11 |              önkénytelenül ejtve ki ez édes, de mégis fájó nevet.~-
542 III,  12 |                 bizalmas meghittjei az édes fájó érzelmeknek. Nem is
543 III,  13 |               alá keresztezik egymást, édes hazai nyelvüket morogják,
544 III,  16 |          választók gégéjén, s folyt az édes szó a jelöltek ajkain, mikor
545 III,  18 |                   Hát hogy jöttél ide, édes fiam?~- A tejúton, kapitány
546 III,  18 |                  Nos, mi hír a földön, édes fiam?~Gergely csak sóhajtott
547 III,  18 |              jóindulatját.~- Szívesen, édes fiam! Járj szerencsével
548 III,  18 |                viszem a »Kaszás« után, édes fiam.~- Ejnye, ejnye, nem
549 III,  19 |               egyet szeretett: a saját édes hazáját és nemzetét - hanem
550 III,  19 |              az én stúdiumom -, hanem, édes fiaim, a számtant okvetlenül
551 III,  19 |           gyermekkor sóhaja és mosolya édes testvérek… ugyanazon a tõn
552 III,  19 |           szeretném. A pénz arra való, édes fiam, hogy okkal-móddal
553 III,  19 |             pedig áldjon meg az isten, édes Gyurim! Húsvétkor megint
554 III,  23 |                nyájasan:~- Eredj haza, édes fiam. Énnekem el kell utaznom
555 III,  23 |               horgolni. Ahhoz a nagyon édes munkához.~Hozzá is fogott.
556 III,  23 |              De bizony lóháton megyek, édes fiam.~Elment lóháton more
557 III,  23 |            Kapard meg az úrnõd sírját, édes lovam… mert hátha becsületes
558 III,  24 |       megtestesült szigor áll elõtted, édes öcsém, ne is vedd, mondom,
559 III,  25 |            Minek lábatlankodnának itt, édes fiam? Meg kell õket semmisíteni.
560 III,  25 |                a palánkon s bekiáltott édes hangján:~- Biri, biri! Hol
561 III,  27 |                 mert hát nekik lesz az édes látvány, ha sikerül.~A csodahajó
562 III,  28 |              valamivel nagyobb lennél, édes angyalom!~Hozzáment, szívéhez
563 III,  32 |             ilyet! - szól a hölgyecske édes, megbûvölõ mosolygással,
564 III,  32 |                olyan aggasztóan állok? Édes istenkém, de hát mért nem
565 III,  34 |             jövõ vasárnap lesz az elsõ édes találkozás az Orczy-kertben.~
566 III,  34 |                 hogy mikor szakítom le édes gyümölcsét, ma-e vagy holnapután,
567 III,  42 |                a kezénél.~- Jöjjön no, édes picike… Cukrot veszek magának.~-
568 III,  43 |             picike ágyacskáját. A dada édes, megolvasztó hangon zsongja
569 III,  49 |          lássam.~- Jó, jó, csillapodj, édes Annám, minden úgy lesz,
570 III,  49 |             itt van! Hol találtad meg, édes fiam?~- Odahaza. Képzelje,
571 III,  52 |               forinttal.~- Mit hoztál, édes fiam? - kérdé a kanonok,
572 III,  52 |              hát tedd oda az asztalra, édes fiam.~Mindig ez volt a beszélgetésünk,
573 III,  52 |             diskurzusba.~- Mit hoztál, édes fiam?~- A kamatokat hoztam
574 III,  52 |                És bizonyos vagy abban, édes fiam, hogy meg nem csalnak?~-
575 III,  52 |            csaljanak meg inkább téged, édes fiam, neked adom ezt a papirost.~-
576 III,  56 |                   Jobb lesz, eredj ki, édes fiacskám, a kocsira.~Megsimogatta
577 III,  60 |               bunda nélkül jöjjek. Oh, édes kedves tilalom! Inkább maradjak -
578 III,  63 |          kezeit tördelve.~- Nem tudom, édes mézem. Hanem ha már magamra
579 III,  63 |                vigasztalta:~- Ne sírj, édes bokrom, legyen meg a te
580 III,  64 |                   Hát semmit se látsz, édes Palikám… Hunyd be csak az
581 III,  64 |                tapasztotta. Soha ilyen édes pióca, mely csókolt és húzott
582 III,  65 |              az imént összevesztünk.~- Édes uram - csengett -, ha istent
583 III,  66 |                a többi.~- Hát eljöttél édes szerelmesem? Hát itt vagy
584 III,  66 |             tovább szõjjék álmukban az édes jelenetet. Egy csalogány
585 III,  66 |                magadat, mert tudd meg, édes fiam, sohasem hagytad volna
586 III,  67 |           varázsereje.~A politika az õ édes elringatója. Királyok hadjáratai,
587 III,  68 |     megraboltak, hát azt mondom neked, édes keresztfiam, hogy az ellopott
588 III,  68 |                De bátyám…~- Nem lehet, édes fiam, szívesebben adnék
589 III,  71 |           legjobb otthon lenni a saját édes hazánkban. Mert itt már
590 III,  81 |             rámosolyogtak.~- Szívesen, édes fiam. Gyere be, pihenj meg,
591 III,  81 |                    No, hát akkor aludj édes fiam - mondták a szíves
592 III,  81 |            minden fájdalmát elvette az édes álom, hanem elrémülve kiáltott
593 III,  82 |              kárt!~- Ugyan mondja csak édes Hortiné, maga legjobban
594 III,  85 |                                        ÉDES VISSZAEMLÉKEZÉSEK~1883~Tekintetes
595 III,  87 |                volna a fõispánnal sem. Édes órák, melyeknek emléke még
596 III,  90 |             Hát ki törné ezen a fejét, édes uram? Nincs, mert nincs.
597 III,  90 |               csináljon valami rendet, édes jó direktorom!~
598 III,  94 |                a tájon vannak a csehek édes atyámfia« - dörmögé Koháry
599 III,  94 |            Sötét gondolataid lehetnek, édes férjem. Homlokod nagyon
600 III,  96 |                Béler.~Elek István uram édes nyájassággal felelé:~- Bizony
601 III,  99 |          talpunk alól.~- De ha szorít, édes nagyapa?~- Akkor sem, sohasem.
602 III,  100|      Forgósadtát! Hej, pincér, hozzál, édes fiacskám egyet a javából…
603 III,  102|             Most már a cukor sem olyan édes. Micsoda urak voltunk mi
604 III,  102|                két Csipkányi de eadem, édes testvérek, hanem azért külön
605 III,  108|             Nagy kényelem volt az a mi édes õsapáinknak!~Azóta aztán
606 III,  110|                 bizalmas meghittjei az édes, fájó érzéseknek. Nem is
607 III,  110|            fölkacagott:~- Ám, jól van, édes öcsém. Rendelkezésedre állok
608 III,  110|               Ej, no, a dolog úgy áll, édes õrnagy, hogy van nekem egy
609 III,  110|         rosszul megy, a cukor se olyan édes, mint valamikor volt!~
610 III,  115|              Olyan sima volt az, olyan édes volt az, hogy szava sincs
611 III,  115|               Nem mondtak nekem errõl, édes fiam, semmit, hát én se
612 III,  119|                seregesen, mint légy az édes tejre.~Így jött be valami
613 III,  124|           udvariasan.~- Okosan teszed, édes öcsém. No, ülj le, fiacskám.
614 III,  124|        rendületlen meggyõzõdésem, hogy édes hazánk csak a Tisza Kálmán
615 III,  127|                biztos diadal tudatának édes gerjedelmével mentem át
616 III,  128|             mindig rémletesebb lett az édes ismerõs tájék. Sokat tett
617 III,  129|              Éljen Vitkey Bálint«. Oh, édes izgalom, elringató büszke
618 III,  129|            megreccsennek, s dicsõségem édes jelvénye eltûnik zöld leveleik
619 III,  130|               a halina alól.~- Egy kis édes szõlõt hoztam hálából a
620 III,  130|        Megkóstoltam, de nekem nem volt édes.~
621 III,  132|              Nagy kár volt a fickóért, édes öcsém. Hanem mondok valamit.
622 III,  135|            most nagy örömhöz jutottál, édes fiam! (Most nem kételkedtem,
623 III,  142|               olyan, mint az üveghuta, édes fiacskám. Itt a nagy masszából
624 III,  144|              levenni róla kék szemének édes tekintetét.~A magyar ördögnek
625 III,  146|                   Ne menj! Gyere haza, édes mamácskám.~- Ugyan Béla,
626 III,  146|               No ugye? - szólt az öreg édes megelégedéssel, a leeresztette
627 III,  148|          gyámoltalanság ikertestvérek, édes uram!~- Meglehet, de ebben
628 III,  148|                    De hát mit tegyünk, édes, kedves húgomasszonykám?~-
629 III,  148|             belõlem, mi lesz? Oh, jaj, édes húgom, soha, de soha ne
630 III,  148|              betûi, azok a csiklandozó édes betûk.~*~Dorogi kezdett
631 III,  148|              fested, fakadj könnyekre, édes öcsém. Mert öreg kópé vagyok,
632 III,  148|             becsukva?~Elek István uram édes nyájassággal felelte:~-
633 III,  148|            viszonzá: »Mindörökké ámen, édes fiam« - amibõl világos,
634 III,  148|               A miatyánkban benne van, édes húgom, hogy bocsáss meg
635  IV,  1  |                mosolyra), s kitárul az édes völgy füveivel, virágaival.
636  IV,  1  |          fölnyitották.~- Nem volt ott, édes fiam, semmi, csak a nagy
637  IV,  1  |           igazán nincs neked szeretõd, édes mamám?~- Nem is lesz soha,
638  IV,  1  |                Nem is lesz soha, soha, édes gyermekem - mondá a szelíd,
639  IV,  1  |        Megcsókolt. Belékábultam, olyan édes volt, mint a mennyország,
640  IV,  1  |              meg. S az is, istenem, be édes mulatság volt!…~Léptek hallatszottak.
641  IV,  4  |                csak egy percet engedj, édes férjem.~Pedig ugyancsak
642  IV,  7  |                õsi címerünket a falon, édes fiam. Nézz oda a páncélos
643  IV,  7  |           miért hítták úgy. Talán hogy édes volt, mint a körte? Azaz
644  IV,  8  |            szemét alatt terem a jó fû, édes öcsém. Tudod-e, mit gondoltam?
645  IV,  10 |               akarat, volt szeretet az édes haza iránt. Bizonyos izgatottság
646  IV,  18 |                gyerek. Ösmertem még az édes tatáját is. Az volt még
647  IV,  20 |                Istvánka - mondá a báró édes hunyorgatással. - Természetesen
648  IV,  32 |        tisztesen.~- Hova olyan sietve, édes lányom? - kérdé szelíd,
649  IV,  32 |            engem az Isten.~- Helyesen, édes lányom.~Az õsz pap szeretetteljesen
650  IV,  34 |               egy szemet.~Megkóstolta, édes volt. Gyönyörrel nyújtotta
651  IV,  36 |        Krisztust is:~- Gyere közelebb, édes fiam, adj kezet Pista bátyádnak.~*~
652  IV,  42 |             hogy visszaugrik azokba az édes idõkbe, mikor még elsõéves
653  IV,  45 |                 milyen szégyen! Oh, én édes Krisztusom, szent bárányom,
654  IV,  46 |              hazáért könnyû verekedni, édes meghalni, de éhezni a hazáért,
655  IV,  52 |                 de a Zsuzsika nem fél. Édes kisasszony, ne legyen olyan
656  IV,  53 |              1885~Fortuna istenasszony édes mosollyal kopogtatott be
657  IV,  56 |             szemeim. Gyengül az ember, édes öcsém. A hetven felé járok.
658  IV,  57 |               galyibád a Gothardokkal, édes fiam?~Pali a fejével bólintott
659  IV,  61 |                 Jöjjön maga mihozzánk, édes öcsém. Ott nagyon megbecsülik
660  IV,  63 |           ilyeneket verd ki a fejedbõl édes fiam, ha ember akarsz lenni.~
661  IV,  77 |                a fái közé, éppen olyan édes örömet érzett az õ Andrásában,
662  IV,  79 |         elõször dicsõséget. Mondhatom, édes maszlag. Szemeim ragyogtak,
663  IV,  81 |           tõlem.~- Eredj Skrivánhoz!~- Édes kedves Lencikém - könyörgött
664  IV,  84 |         Megfogott a medve és megevett, édes öcsém!~…Azóta aztán sohasem
665  IV,  85 |           kellett. Mert a szerelem úgy édes, ha magától jön.~Ez a varázslat
666  IV,  85 |               sem? - suttogta Fruzinka édes, csábító nézéssel.~Hatvani
667  IV,  92 |                mellém ült és így szólt édes gúnyolódással.~- Hát ön
668  IV,  95 |                valamennyinek van ilyen édes története, színekben gazdagon
669  IV,  95 |                légy jó, légy irgalmas, édes uram. Esküszöm az élõ istenre,
670  IV,  95 |                a férjének: melyik az õ édes fia. Hasztalan is lenne
671  IV,  97 |               és sírással.~- Mi bajod, édes fiam? - kérdé a jószívû
672  IV,  97 |                  Ejnye, de nehéz vagy, édes fiam!)~A nagy kosár egészen
673  IV,  97 |            örökké szelíd hang, melynek édes zenéje még most, sok-sok
674  IV,  97 |          angyalok; de a kétszer kettõ, édes gyermekeim, még a síron
675  IV,  97 |                Ezek mind apró csínyek, édes fiam - kezdé most az elnöklõ
676  IV,  97 |              az õ arcképét vettem ki.~(Édes, édes leányocskám! - suttogta
677  IV,  97 |             arcképét vettem ki.~(Édes, édes leányocskám! - suttogta
678  IV,  97 |                  Sohasem hittem volna, édes fiam, hogy ilyen jó az isten.~
679  IV,  99 |           bírtuk fölébreszteni.~- Hja, édes fiaim - szólt az öreg nevetve. -
680  IV,  99 |            hangja. Hát mi bajotok van, édes gyermekeim?~- Az a bajunk,
681  IV,  99 |              Semmi sem könnyebb annál, édes fiam, mindjárt megmutatom
682  IV,  99 |               rúdnak. Ott van a gázló, édes gyermekeim.~Nem hittük el
683  IV,  101|           keserûség.~- Egyedül állunk, édes fiam. Pali sem a miénk.
684  IV,  101|          azokba a termekbe, hova annyi édes reménnyel lépett egykoron
685  IV,  101|                 Azért te is úr leszel, édes fiam, neked is kiadom a
686  IV,  103|             volt annak az arca, milyen édes a kacsintása, hogy ringott
687  IV,  105|               zsebét. - A közvélemény, édes barátom. Teringette senki
688  IV,  105|                aki diktál.~- Diktálok, édes fiam, de csak a papírkosárnak.
689  IV,  118|           vagyok verve.~- Hozta isten, édes Gelencsér bácsi. No, mi
690  IV,  119|              Van-e valami harapnivaló, édes szolgám?~Rohan az asztalnok
691  IV,  119|              Istenem, de szép ez az én édes hazám!«~Hanem a következõ
692  IV,  120|                 és azt mondta dallamos édes hangján:~- Nem.~S ezzel
693  IV,  125|              már hetek óta emlegeti:~- Édes szüle! Mikor lesz az a nap,
694  IV,  125|          anyjuk, vagy az apjuk ölében. Édes szuszogásuk szelíden belevegyül
695  IV,  125|                   Bizony nem tudom én, édes fiam.~- Meg kellene tõle
696  IV,  126|             Erzsikével incselkedni, de édes szavakkal nem mehetett semmire.
697  IV,  127|               a várról?~- Nem szükség, édes fiam. Szó a mi szó, neked
698  IV,  127|             török fõtisztet, köztük az édes testvéremet, Hasszán béget.«~»
699  IV,  127|               mellén.~- Arra esküdtem, édes fiam, hogy addig nem lesz
700  IV,  127|             gyõzõdj meg róla magad is, édes fiam, ha majd kivisznek
701  IV,  127|             méhek döngik körül s nevét édes dalok ültetik át szívekbõl
702  IV,  128|     megkóstolta az újságírói kenyeret, édes az annak örökké.~Ami a huszárnak
703  IV,  128|             homlokát, mintha mondaná: »Édes eszem, ne kötekedj.«~Végre
704  IV,  128|              szerelmesek szótárában az édes szavak közé van bejegyezve.
705  IV,  129|            keresztet vetni magamra. De édes istenem, ki gondolt volna
706  IV,  130|              is vágyakozzam még?~Talán édes dolog lenne bent ülni a
707  IV,  131|            magam se hittem, hogy olyan édes a vallásosság ihlete. Amint
708  IV,  131|                a kosárban?« »Rózsákat, édes uram« füllentett zavarában
709  IV,  132|            verekedtetek! No, semmi az, édes, megmosom, bekötöm. Katonadolog
710  IV,  132|                a receptet.~- Úgy, úgy, édes tekintetes úr, mert ha palajbászt
711  IV,  133|              hajtók is ki vannak véve, édes öcsém, ilyenkor az õszi
712  IV,  137|           sóhajtott.~- Nem az enyimek, édes öcsém.~- Hogyan? Nem a bátyámé?~-
713  IV,  137|                a minap.~Máli néni az õ édes meleg hangján tett szemrehányást:~-
714  IV,  141|              még azokból a népszerûség édes emlõin nõtt régi emberekbõl
715  IV,  142|              uram, a Plutó áldjon meg, édes fiam, de meg is fog áldani;
716  IV,  142|                az útról, Csabay Mihály édes fiam - kiálta rám a Patakiné
717  IV,  142|              nem nagyon fiatal már, de édes a szája mint a tepedt szõlõ.
718  IV,  146|     belegázolván a csapadékba, áttette édes terhét a szárazra.~- Köszönöm -
719  IV,  146|           rózsaszín pára. Illanj szét, édes köd. Kézirat kell,~A kézirattal
720  IV,  148|         Deberneky fennhangon olvasta:~ȃdes fiam, Vencel!~Vettem leveledet
721  IV,  148|            közt vagy, szeresd õket is, édes fiam. Légy kíméletes irántuk,
722  IV,  148|        ringassam.~Légy jó és alázatos, édes Vencelem,~Szeretõ édesanyád~
723  IV,  151|     elrendelték, hogy ha egyebet eszem édes tejnél, halálfia vagyok.~
724  IV,  151|               zöldséget s adogatták az édes tejet. Egész nap hangzott
725  IV,  151|                  El.~- Nem hagyod meg, édes apuskám, az egyetlen igavonó
726  IV,  151|         édesanyám húsz év óta elnémult édes szava csengne: »Gyere, fiam,
727  IV,  152|         egyetlen magyar szót, szívembe édes zsongással beszivárgót,
728  IV,  152|               kérdezte: »Hogy az alma, édes?« vagy »Édes-e az alma,
729  IV,  152|                  vagy »Édes-e az alma, édes?« (Édes bizony, édes!) De
730  IV,  152|                Édes-e az alma, édes?« (Édes bizony, édes!) De egyik
731  IV,  152|             alma, édes?« (Édes bizony, édes!) De egyik sem vett.~A Pali
732  IV,  152|           gondoltam valamit.~- Hallom, édes öcsém; mit akarsz mondani?~-
733  IV,  152|           ilyen felesége van, tûrje. S édes megelégedéssel gondoltam
734  IV,  152|         elhanyagolnia. Mert az unalom, édes ügyész úr, az unalom, az