Rész, Fejezet

 1  IV,  152|            írni.~Az alügyészné volt. Barcsó Istvánné. No, ez már más.
 2  IV,  152|             semmi se volna benne, ha Barcsó küldi a bokrétát. Gyakran
 3  IV,  152|              ajkakkal, kettõs állal. Barcsó a pénzeért vette el; azt
 4  IV,  152|           szereti a virágokat. De ha Barcsó küldte is, hát mi van abban?
 5  IV,  152|          érdekes… Ámbátor, hogy ez a Barcsó is szép, érdekes fiatalember,
 6  IV,  152|      megelégedve. Beösmertem, hogy a Barcsó sokkal csinosabb, sokkal,
 7  IV,  152|              tükörrel, de hasztalan. Barcsó még így is szebb volt.~Valami
 8  IV,  152|      Barcsóval beszélni, belenézni a Barcsó szemeibe. Csengettem a szolgának:~-
 9  IV,  152|            Csengettem a szolgának:~- Barcsó ügyész úr még nincs itt?~-
10  IV,  152|           öreg írnokhoz.~- Hol lehet Barcsó ügyész úr?~- Bizony nem
11  IV,  152|           szögletén szembejött velem Barcsó.~- Jó, hogy talállak - kiáltá
12  IV,  152|              hallottam a recsegését.~Barcsó elpirult és zavartan dadogta:~-
13  IV,  152|             A kapuajtóban elváltunk, Barcsó bement, én is tovább folytattam
14  IV,  152|               a szögletnél kibukkant Barcsó. Olyan sápadt lettem, mint
15  IV,  152|           sápadt lettem, mint a fal. Barcsó itt a mi utcánkban! Borzasztó,
16  IV,  152|     utcánkban! Borzasztó, borzasztó!~Barcsó hozzám lépett:~- Olyan fehér
17  IV,  152|              jövök.~- Ezen az utcán?~Barcsó elmosolyodott:~- Hiszen
18  IV,  152|             bírák, közvetlen szemben Barcsó István és Pál Samu, a fõkapitány,
19  IV,  152|              rendõrséget mutat neki.~Barcsó az ellenkezõ állásponton
20  IV,  152| visszaküldtem a hölgyeknek - felelte Barcsó közömbösen -, de a feleségem…~
21  IV,  152|                s ezalatt Pál Samu és Barcsó egész könnyedén átszaladtak