Rész, Fejezet

 1   1,  11 |       Bakulának. - Bizonyos Sztrelnyik Annát és Kiczka Magdalénát. Hol
 2  II,  127|                  Ne legyen ön gyermek, Annát föl fogjuk keresni!~- Igen,
 3  II,  127|            lennie, hogy feltalálhassuk Annát.~- Vigasztaló rám, hogy
 4  II,  127|                 van önnek valami terve Annát föllelni, mert én... én
 5  II,  127|              csaló édes kacagását.~IV. ANNÁT KERESIK~- Úgy, úgy, osszuk
 6  II,  127|           misztifikáció áldozatául, ki Annát nem ismerem, azt sem tudva,
 7  II,  127|                szerencse kedvez, magát Annát is; édelegve képzelte el,
 8  II,  127|               az én vagyok, én kutatom Annát a Kaziray költségén, ama
 9  II,  127|           személyesen fogja fölkeresni Annát, ha addig nekünk nem sikerülne.
10  II,  127|              hiszen ön az egyedüli, ki Annát ösmerte.~- Igen! - szólt
11  II,  127|              Azontúl kevesebbet említé Annát, a hasztalan kereséssel
12  II,  127|               megtudhatnók, hová vitte Annát. Ez az egyedüli helyes fonál,
13  II,  127|           lehetséges-e? De hát Anna?~- Annát nem lehet föltalálni, s
14 III,  2  | törvényszolgának:~- Kísérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelõhöz.~
15 III,  7  |             napról, mikor a szép Major Annát hozták pántlikás lovakon.~
16 III,  66 |        meghódította az ábrándos Maróth Annát, még azelõtt, mikor dalia
17 III,  66 |              ereidben s ez nekem elég.~Annát behítták, s egyszerûen tudtára
18  IV,  7  |               a »kis alma« (Eszterházy Annát hítták így) volt a legszebb
19  IV,  152|               az volt, hogy fölkeresem Annát és megölöm, azután, hogy
20  IV,  152|                még vagy kétszer láttam Annát napközben az udvaron és
21  IV,  152|                öreg szüleimnél hagytam Annát (ki nem is gyanította lelki