Rész, Fejezet

 1   1,  4  |           kõ… azt is »szignálja« az Ámor nyila, az õ világában is
 2   1,  5  |           kõ… azt is »szignálja« az Ámor nyila, az õ világában is
 3   1,  8  |           kõ… azt is »szignálja« az Ámor nyila, az õ világában is
 4   1,  11 | hunyorgatott rá… hátulról meg talán Ámor is lökdöste a kezét és szurkálta
 5   1,  14 |            elkényszeredett alakban. Ámor fölhúzza tegzét, de incselkedés
 6   1,  14 |              Ez volt az elsõ löveg. Ámor, az antik Ámor, nyilakkal
 7   1,  14 |          elsõ löveg. Ámor, az antik Ámor, nyilakkal dolgozott a maga
 8   1,  14 |             maga idejében, a modern Ámor kenyérgolyóbisokkal tesz
 9   1,  19 |           miatt nem fért a közelébe Ámor. De ha volt is, ha ez utolsó
10   1,  23 |              te kölyök?~II. FEJEZET~ÁMOR SZEKERÉT ÖKRÖK HÚZZÁK~Erõsebb
11   1,  23 |        gondviselés leleményes (s az Ámor gyereknek nem kis befolyása
12   1,  24 |             de hisz ez természetes. Ámor okos kis isten, legyûri
13   1,  25 |         kinõtte magát.~A huncut kis Ámor különben is segített rajtok.
14   1,  26 |            legpajkosabbja, a gonosz Ámor nem gyullasztja megmérhetetlen
15   1,  27 |      Különben amennyi kárt tett így Ámor és Merkur dolgaiban az Igazság
16  II,  23 |             szemébõl feléje lövellõ Ámor nyila nem »szignálná« az
17  II,  108|             suttogás kél, mintha az Ámor rebbentgetné piciny szárnyát...~
18 III,  110|    ceruzával - az ott bizonyosan az Ámor isten kezenyoma.~A mi írásainkat
19 III,  110|            bekösse azt örökre, amit Ámor isten kibontott.~Olyan hatalmasok
20  IV,  146|            Ohó, Gyula barátunk! Hát Ámor urat hívogatjuk, aztán így
21  IV,  152|   babrálgatott.~Ez volt a felelete. Ámor ott ugrált, ott pajkoskodott