Rész, Fejezet

 1   1,  12 |             kisasszony, én éppen ott álltam, s fölfogtam a kezembe.
 2   1,  23 |            aki egy pohárszék mellett álltam, s halotti sápadtság borítá
 3   1,  23 | gesztenyefákat, egy-két lépés és ott álltam a tisztáson, hátrahõkölve
 4   1,  31 |      kihagyja, s én egyáltalában nem álltam rajta bosszút, de ha a Vince
 5  II,  18 |     képzelhetni minõ halálfélelmeket álltam ki, elgondolva a következményekre,
 6  II,  85 |        elmondhatom, hogy még sohasem álltam úgy, hogy sehogy se álljak.
 7  II,  101|     kutyabõröd szimbóluma. Amint ott álltam ezzel a bottal a lázadó
 8  II,  108|   sóhajtottam s mereven, mozdulatlan álltam ott a tûzbe bámulva.~Bizony
 9  II,  130|                 Izgalomtól reszketve álltam az ügyész elé, két öklömet
10 III,  37 |              visszafordult, de útját álltam.~- Megveszem én a billétet
11 III,  50 |          hívólag lobogtatta.~Habozva álltam meg. Milyen édesen hítt
12 III,  87 |             lesújtva s újra félénken álltam mellette. De elhatároztam,
13 III,  94 |             megértsd az egészet. Itt álltam én ezelõtt húsz nappal a
14 III,  102|              marmancsvirág.~Lesújtva álltam meg; nem bírva szóhoz jutni.
15 III,  122|           rögeszméje.~Tréfából szóba álltam vele, amint odatámaszkodott
16 III,  128|              fekete asszony!~Meg sem álltam, tovább siettem a mi falunk
17  IV,  31 |         ablakon ment be, mert én itt álltam, mint a parancsolat.~Csányi
18  IV,  41 |              is lett. Egy reggel ott álltam a tornácon plédemmel és
19  IV,  128|             a fülkébe.)~Kõvé meredve álltam meg, tehetetlenül, röstelkedve,
20  IV,  133|       diadalittasan, kipirult arccal álltam ott, mint egy hõs.~- Nos,
21  IV,  140|             az épület elõtt, már ott álltam én is, hogy hadd nézzek