Rész, Fejezet

 1   1,  4  |         Jaj, mit gondol? - rebegé zavarral, de kezét vissza nem vonta. -
 2   1,  19 |         az ezredesre, s kislányos zavarral szólt:~- Hogy a Nagy József
 3   1,  20 |         mit mondtam? - kérdi némi zavarral, akadozva.~- Ugyan mit?~-
 4   1,  23 |         mond? - feleltem végtelen zavarral. - Ki mást illetne?~A hadnagy
 5   1,  27 |         ezt? - kérdé Balassa némi zavarral.~- Hogy mire van alkalmazva?~
 6   1,  31 |         jámbor arccal, szégyenlõs zavarral.~- Nem tudja? - No, hallja!~-
 7  II,  3  |         egy másik.~Baroghi Aladár zavarral jártatá körül tétovázó tekintetét.
 8  II,  4  |             Quid-quid? - dadogott zavarral. - Ki beszél itt segédekrõl.
 9  II,  22 | istállóból látta kilépni.~Az nagy zavarral felelt, talán most hazudott
10  II,  60 |            nem gondoltam - tagolá zavarral, s távozni készült, némileg
11  II,  76 |         Kétségkívül - mondám nagy zavarral -, tudtam valamikor, hanem
12 III,  25 |            faggatá az ispán lázas zavarral.~- Mert, mert… hát csak
13 III,  38 |              Igen? - kérdé Sándor zavarral…~- Az ördögbe is, olyan
14 III,  42 |        nõcske lép be, félénken és zavarral.~Szegényes, kopott ruhák
15 III,  97 |          izé… - kérdi félénken, s zavarral tekintett végig most már
16 III,  97 |         csúsztatni.~Az nevetve és zavarral tolta vissza kezét.~- Mit
17 III,  148|        lehetett - dadogta roppant zavarral.~- Akárki volt, nem kell
18  IV,  73 |       volt.~»Uram - dadogtam némi zavarral -, engedje, hogy a páholyt
19  IV,  98 |      szoba - mondá az özvegy némi zavarral.~- Szabad megnézni? - kérdé
20  IV,  150|           a tanácsbeliekre s némi zavarral kérdé:~- Valóban annyi volna