Rész, Fejezet

 1   1,  4  | gõzölhetnek akár ítéletnapig - veté oda félvállról az öreg.
 2   1,  8  |     kimaradni.~- Körülbelül? - veté oda Karczy gúnyosan.~- Körülbelül
 3   1,  9  |   egyszerû puskáját.~- Uram, - veté oda szórakozottan - én a
 4   1,  13 |   rajta Druzsba.~- Ki tudja? - veté ellen a doktor. - Minden
 5   1,  13 |          A szakadékban.~- Hm - veté oda bosszúsan -, magának
 6   1,  25 | diadalmasan.~- Mit szólnának - veté fel a nagy demokrata szívélyes
 7  II,  5  |     akarok berugni, punktum! - veté végét a beszélgetésnek Ezékiel
 8  II,  33 |       a tûzmester úrtól függ - veté oda teljes öntudattal a
 9  II,  99 |     dicséred elõttem a nõket - veté oda Pál sötéten, majdnem
10  II,  127|   dicséred - elõttem a nõket - veté oda sötéten, majdnem durván
11 III,  24 |        Csinos, nagyon csinos - veté oda Dézsy fojtott hangon,
12 III,  25 |        hozzám.~- Nem biz én! - veté oda durcásan.~- Márpedig
13 III,  87 |       szép stílus, fiacskám! - veté oda némi kevélységgel. -
14 III,  115|   Judit.~- Kit-e, húgocskám? - veté oda negédesen az öreg. -
15 III,  147|           Igen, de nincs itt - veté ellen az egyik képviselõ. -
16  IV,  3  |        egy malac miatt.~- Ej - veté oda Noszlopy hanyagul -,
17  IV,  27 |   menekülõk is mindég vannak - veté oda Csukay mintegy magyarázatul
18  IV,  54 |       Rózikám?~- Csinos fiú! - veté oda a vállán egyet rántva,
19  IV,  90 |     mosolygott:~»Hogy-hogy?« - veté oda hanyagul.~»Ma jelent
20  IV,  127|     apród, Szondynak kedvence, veté magát a vezér lábaihoz: