Rész, Fejezet

 1 III,  100|       emberem pislogva -, maga az, Titli?~Nem mutatott sem meglepetést,
 2 III,  100| félmesszelyünket…~- Ahogy tetszik, Titli - szól a vén Rikner közömbösen.~
 3 III,  100|           a vén Rikner közömbösen.~Titli kihúzta a nádszékek egyikét
 4 III,  100|           kellnerfiú a gázlángot).~Titli pedig folyton fecsegett:~-
 5 III,  100|            S valóban, beszélhetett Titli akármirõl, az mind csak
 6 III,  100|          az öreg Rikner csendesen.~Titli elhallgatott most, mert
 7 III,  100|            ismétlé Rikner, kezét a Titli könyökére téve. - Ide hallgasson,
 8 III,  100|            téve. - Ide hallgasson, Titli! Ha már ide ült, hát beszélgessünk
 9 III,  100|              Igaz, igaz - motyogta Titli ártatlanul -, mirõl is beszéltünk?~-
10 III,  100|     vasgyúró. És milyen imposztor? Titli, ön még nem látott olyat
11 III,  100|       ihatnánk még egy liter bort, Titli? Forgósadtát! Hej, pincér,
12 III,  100|            én unokám. No, barátom, Titli, ha ön meglátná azt a gyereket,
13 III,  100|           fiú (igyunk egy kortyot, Titli), azt mondja, hogy: »Te
14 III,  100|           kedvetekért! Hallja ezt, Titli? Becsületemre, ezt mondta.
15 III,  100|            az emberrel? Valami ez, Titli!~Húsos arca kigyúlt, jóságos
16 III,  100|            Hm! Üm! - morgott közbe Titli unatkozva.~- Becsületemre
17 III,  100|     Becsületemre mondom, úgy volt, Titli. Útiköltséget adott a selyma!
18 III,  100|         kiáltá diadallal. - Ez az, Titli!~S mohón gombolta ki kabátját,
19 III,  100|       rézkrajcár.~- Nagy dolog az, Titli. Lássa, ha ön is megházasodott
20 III,  100|         nyájasan mosolyogtak.~Csak Titli bámult némán maga elé. Most