Rész, Fejezet

 1   1,  14 |        cintermet és a három férfit. Rendõrök voltak kardokkal és lándzsákkal.~-
 2   1,  14 |       embert? Én ártatlan vagyok.~A rendõrök kacagtak a mentségein és
 3   1,  14 |       menekült. Az utánok iramodott rendõrök jól látták a fölbukkanó
 4   1,  14 | fölbosszantott az igazságtalansága. Rendõrök futottak a helyszínére.
 5   1,  34 |        azért mégis tûkön ült, míg a rendõrök megérkeztek, akik azután
 6  II,  34 |       karral járkáltam föl s alá. A rendõrök meg voltak nyugodva s már
 7  II,  34 |            a pince túlsó falához. A rendõrök pillanatig a borzadás- és
 8  II,  55 |              Ha a híres Lecoqnak, a rendõrök királyának volt valaha édes
 9  II,  55 |          Sajátságos az, hogy ahol a rendõrök ostobák, ott a tolvajok
10  II,  60 |             méltóságos alak.~- Önök rendõrök! - szólt arisztokratikus
11  II,  60 |         elvegye méltó büntetését.~A rendõrök összenéztek, s úgy látszott,
12  II,  60 |           embert tartóztassák le!~A rendõrök, amint leolvasták a névjegyrõl
13  II,  130|             tomboltam haragomban; a rendõrök megkötöztek és elhurcoltak.
14  II,  130|            elém, s annak intésére a rendõrök egy alacsony, homályos rabszobába
15  II,  130|      hozzánk.~- Uraim, bocsánatot a rendõrök ügyetlenségeért, kik a tengersári
16 III,  67 |        üldözõje ilyenkor rendesen a rendõrök kezeibe kerül, hogy ott
17 III,  70 |       elõrohant csörgõ láncaival, a rendõrök kezébõl kiszakítva magát
18 III,  77 |             még!~Erre megjelennek a rendõrök, s kezdik szétkergetni a
19 III,  117|            aggodalmát. Az újdonsült rendõrök azt hitték, hogy a vonat
20  IV,  152|    állította, hogy olyan becsületes rendõrök, mint az övéi, még Angliában