Rész, Fejezet

 1   1,  1  |            árából megitták a barátság poharát. Egészen a maga rendén ment.
 2   1,  4  |               mond Miklós jó kedvvel, poharát fölhajtva.~Aztán szundikálni
 3   1,  5  |          kellett ürítenie a keserûség poharát fenékig, az inkognitóságot
 4   1,  13 |    viszonzásul a ház urára köszöntvén poharát, ékes szavakban ecsetelte
 5   1,  16 |             letenni köszöntésre emelt poharát; eléje ment az ajtóhoz,
 6   1,  18 |      nézegette, az ablak felé tartván poharát… Ilyenforma piros az õ szájacskája
 7   1,  20 |             nagy szemeit, odaütötte a poharát látatlanban a Pistáéhoz.~-
 8   1,  23 |             két szeme között, emelvén poharát nemes, nemzetes és vitézlõ
 9   1,  24 |           visszaült helyére, megtölté poharát az 1825-iki termésbõl (ebben
10   1,  28 |            Ivott és újból megtöltötte poharát, éppen belement az egész
11   1,  28 |             ünnepélyesen, fölemelte a poharát, mint a nagy banketteknél
12   1,  28 |            megtöltötte a maga pezsgõs poharát, s a jégkockák alól szopogatta
13   1,  34 |             tudakolta, a csészéjét, a poharát nem törte-e el a Zsuzsi,
14  II,  6  |              ember megossza valakivel poharát egy estére.~Vacsora alatt
15  II,  7  |       másikkal pedig magasra emelte a poharát s átkiáltott a nyitott ajtón
16  II,  13 |              Germanicus fenékig üríté poharát, azután bágyadtan ereszkedék
17  II,  117|              Mr. Clark ki sem ürítvén poharát, melyben ott csillogott
18 III,  3  |         Filcsik István uramra emelvén poharát, kifejti a természet csodálatos
19  IV,  80 | bevégzettségnek azon tökélye, mellyel poharát kihörpenti: Úgy van, uraim,
20  IV,  85 |             ember nem bírja fölemelni poharát, ha üres. Már pedig üres.