Rész, Fejezet

 1   1,  13 |       lesz, a keresztlányom. Hej, pedellus, pedellus! (A pedellus belépett.)
 2   1,  13 |     keresztlányom. Hej, pedellus, pedellus! (A pedellus belépett.)
 3   1,  13 |            pedellus, pedellus! (A pedellus belépett.) Mondja csak,
 4   1,  13 |        megmondjam-e? - habozott a pedellus.~- Kötelessége, édes barátom,
 5   1,  13 |       csak oda járnak - felelte a pedellus. - Láttam egyiket-másikat
 6   1,  13 |    tudhattam - mentegetõzik a kis pedellus.~- Persze, persze, ön nem
 7   1,  13 |         leülésre nézve.~- Én csak pedellus vagyok, kérem alássan.~-
 8   1,  13 |    Kutorai.~- Köszönöm - mondta a pedellus a helyzethez illõ sóhajjal
 9   1,  13 |    erõtlenül, bágyadtan roskadt a pedellus vállára.~- Oh, Kutorai,
10   1,  26 |        Hej, ha még megvolna a vén pedellus, aki kongatta! Oh, be szeretném
11  II,  18 |             talán így hítták?) a »pedellus«.~- Köszönteti S. professzor
12  II,  23 |          aztán üt a döntõ perc. A pedellus kijõ, a vizsgálatnak vége.
13  II,  120| városrészben és a diákok elõtt. A pedellus, az öreg Dankó bácsi alig
14  II,  120|         kezdettek. Dankó bácsi, a pedellus nem gyõzött kiszaladgálni
15  II,  120|         hogy az öreg Dankó József pedellus, de nem merték felvilágosítani
16  II,  120|        kicsoda ön?~- Én? Hát én a pedellus vagyok, az iskolaszolga,
17  IV,  95 |  szokatlanul ünnepélyes arccal, a pedellus azonban, aki a könyveket
18  IV,  97 |   folyosókon. Vankovics Mátyás, a pedellus, ott járt fel s alá, vészjóslón
19  IV,  97 |     Jöjjön, kergesse el innen.~(A pedellus éppen akkor szaladt le egy
20  IV,  97 |        eljött a kulcsokkal. »Ez a pedellus! - figyelmeztettem anyámat. -