Rész, Fejezet

 1   1,  3  | nagyságos úr odatámaszkodott egy padlásra vezetõ füstös létrához és
 2   1,  4  |         istállóba, a nyereggel a padlásra…~- Már azt nem - mondá boldog
 3   1,  34 |       létrán sietve fölmászott a padlásra.~Lõrincet a borzalom fogta
 4  II,  22 |  kifordult az öreg s egyenesen a padlásra vezetõ létrának tartva,
 5  II,  26 |        legelsõ dolga volt újra a padlásra menni, hogy a Cukrit megbüntesse.
 6  II,  26 |          azt a nagy terhet fel a padlásra?~- Olyan az már nekem, mintha
 7  II,  26 |      batyuba.~Eközben felértek a padlásra s már csak néhány lépés
 8  II,  85 |      ócska bútorokat fölrakták a padlásra, s fényes selymesek jöttek
 9 III,  1  |          takarmánnyal telerakott padlásra dobott.~A szél mohón kapott
10 III,  89 |      valaha könyveket rakatott a padlásra.~Csak aztán meg ne gyújtsatok
11 III,  110|       emléknek tettek el egyet a padlásra, hogy száz esztendõ múlva
12 III,  142|         tétette fel ölrakásban a padlásra. Ki tudja mikor lesz még
13  IV,  49 |         fölkúszott szélsebesen a padlásra, s kisvártatva óriási csattanásokra
14  IV,  80 |          hordasd föl a ládákat a padlásra, és vidd a kaszinóba az
15  IV,  82 |         vitesse fel az egészet a padlásra.~Évek múltak ezután. Eszembe
16  IV,  90 |        maga halottjait, akiket a padlásra temet, megosztja a keserûségét
17  IV,  132|   szögletébõl létra nyúlik fel a padlásra meredeken, közepütt pedig
18  IV,  144|          Marci fölment egyszer a padlásra verébfészket kiszedni és
19  IV,  147|        parancsolni!~- Menj föl a padlásra, Matykó, és hozd el a családi
20  IV,  149| azonfelül a szuszékban is; sõt a padlásra is jutott. Annyit hordtak