Rész, Fejezet

 1   1,  10 |  Történelem föl nem jegyzi, poéták őket versekbe nem szedik, királyok
 2   1,  12 |             s nem egyszer lehetett őket látni bizalmas, meghitt
 3   1,  13 |           legény lettem, én híttam őket;~Most, hogy öreg vagyok,
 4  II,  1  |            vidék is úgy nevezte el őket, hogy nem lehetett összeférni
 5  II,  12 |         volt szükségök, nem hagyta őket nyugodni a hazátlanság érzete,
 6  II,  28 |         hanem kíméletesen kikerüli őket minden igazhívő muzulmán,
 7  II,  34 |          látszott, hozzánk vezette őket, hogy rajtok segítsünk.~
 8  II,  36 |        szerette szülőit s a szülők őket. Azon körülmény, hogy Károly
 9  II,  46 |          mit esznek délbe, hol éri őket az este. Fanny maga is szegény
10 III,  121|           olvasóközönség! Nem kell őket lenézni azért, hogy egyik
11  IV,  36 |     különben ki tartotta volna meg őket ezer esztendeig.~Nem is
12  IV,  36 |             óvó palástjával befödi őket, és nyújt feléjök védő kart.~
13  IV,  45 | mesteremberekből, mióta kioldozták őket a céhekből? Szétestek, alászálltak…~
14  IV,  73 |         Mielőtt részletesen venném őket tollamra, általánosságban
15  IV,  85 |            s össze-vissza rugdosta őket. - Ne merjetek elém jönni
16  IV,  102|          Góliát még ki is gúnyolta őket:~- A három miatyánkot, ami
17  IV,  102|        Bécsbe, hogy csendesítse le őket. Dimén nagyon megtetszett
18  IV,  127|            ki is nyájasan fogadta, őket, mondván:~- Legyetek nyugodtak,
19  IV,  127|     szegedi urakat s kivégeztetvén őket, Pribék tanácsára Szeged
20  IV,  140|           hitte, hogy ott csípi el őket.~Máskülönben meglehetősen