Rész, Fejezet

 1   1,  4 |       mégis mint vetõdött ide, öcsémuram? - töré meg a csöndet a
 2   1,  4 |      urambátyám«, vagy »Kedves öcsémuram, nincs-e valamire szüksége?«
 3   1,  5 |           Nem biz én, tisztelt öcsémuram - hebegé Makkfõi. - Nem
 4   1,  5 |    mint a záporesõ…~- …De édes öcsémuram… én ártatlan vagyok, mint
 5   1,  10|        azt az egyet megmondom, öcsémuram, hogy a major fene komisz
 6   1,  12|      kegyelmed az alatt, Veres öcsémuram? Mert a szegény ember a
 7   1,  26|        de kapitalis egy tréfa, öcsémuram.~- Hát látod - sóhajtott
 8   1,  31|     protestálnak Sándor István öcsémuram és Sándor Istvánné öcsémasszony,
 9   1,  32|     megvolna a mód, tekintetes öcsémuram, de hát az asszony? az asszony?~
10  II,  5 |   igyék, sógor uram... tessék, öcsémuram!~- Finom zamatja van - mondá
11  II,  5 |        domine Kubacsek.~- Van, öcsémuram. Csakhogy ez a gyengém is
12  II,  5 | mennykõ lehet az?~- Hát a bor, öcsémuram. Nekem az a gyenge oldalam.
13  II,  5 |   dolgot. Eresszenek ki innen, öcsémuram!~Kubacsek lehajolt a verem
14  II,  73|  termett annyi zab, tekintetes öcsémuram, mert a gondviselés is úgy
15  II,  78|   fogja szólítani: »tekintetes öcsémuram«, rá sem hederített erre
16 III,  83|        meg Tóth Istók. - Hahó, öcsémuram, eltévesztette kegyelmed
17  IV,  41| egymáshoz - mondá az öregúr -, öcsémuram jó famíliából származik,
18  IV,  41|      kis kanári? (Nincs annak, öcsémuram, semmi baja.) Míg így szóval
19  IV,  41|           Helyes kis tanya ez, öcsémuram - mondá lelkesülten a vacsora
20  IV,  41| fennakadni. Elhozhatja, kedves öcsémuram, akár a jövõ héten.~MÁSODIK