Rész, Fejezet

 1   1,  2  |      kiesett a tubákpikszis. Úgy fölugrott, mint a gumilabda, megragadta
 2   1,  2  |        tollat, Feri esküdt pedig fölugrott és beütötte a Kálmán cilinderét,
 3   1,  8  |    amikoron is Fércz fiskális úr fölugrott fekete karosszékébõl, megállt
 4   1,  9  |        elhatározástól megkapatva fölugrott s így szólt:~- Domine Krupicsek,
 5   1,  11 |      sziszegte. - Hagyjon engem!~Fölugrott és a színke felé szaladt,
 6   1,  14 |       föl. Már akkor sötét volt. Fölugrott s fölkiáltott, egész testében
 7   1,  15 |         ördög incselkedik velem!~Fölugrott, kirohant a sátor elé és
 8   1,  21 |       Tudják azok a módját.~Erre fölugrott a kocsira Pali is, kezébe
 9   1,  23 |        fölkapta az egyik mankót, fölugrott és a felesége felé sújtott.~
10   1,  23 |   húrokból. A lakomázók fiatalja fölugrott az asztaltól, deli menyecskék,
11   1,  23 | koccintott vele, mire aztán õ is fölugrott, a karjára kapott egy lila-ruhás
12   1,  24 |      Budapesten hagyhatta volna…~Fölugrott és kifelé rohant.~Tízen
13   1,  31 |        is a történtek hallatára. Fölugrott, mint egy megsebzett vad,
14   1,  32 |         ki nem adja.~Oszkár báró fölugrott, mint egy majom, és a lengyel
15   1,  34 |      Lõrinc mécsese is eltörött, fölugrott Apró uram, mint akinek eszérõl-erejérõl
16 III,  1  |           kiáltá az öregember és fölugrott, mint az õrült. Átellenben
17 III,  2  |           Csak az az egy sorvad.~Fölugrott indulatosan, az ablakhoz
18 III,  39 |        keservesen zokogott. Majd fölugrott s dühösen fenyegette meg
19  IV,  7  |      fiatal fõúr fölszisszent, s fölugrott térdeirõl.~- Ne jöjj indulatba,
20  IV,  25 |    megint hebegett valamit, mire fölugrott a harmadik szónok, Dobándi
21  IV,  142|       országukat, punktum.~Ezzel fölugrott, az íróasztalához ült s