Rész, Fejezet

 1   1,  1  |             akárki meglássa, pap lesz! - mondogatta az öreg Gyurka bácsi, égő
 2   1,  13 |            öreget?~- Talán megneszelte - mondogatta Druzsba úr, a vadász bosszúságával,
 3   1,  13 |                bánata lehet szegénynek - mondogatta a gazdasszony -, de hiszen
 4   1,  15 |                   Lehetetlen az, fiam, - mondogatta az okos király -, téged
 5   1,  15 |                  a vidámság közé, váltig mondogatta:~»Csak már ott lennénk a
 6   1,  19 |             mihelyt az övé lett. Sokszor mondogatta magában: »Bolondot tettem,
 7   1,  20 |         hallgatni.~- Úgy érzem magamat - mondogatta a férjének -, mintha ama
 8   1,  34 |               Kati túl van a veszélyen - mondogatta útközben ismerõseinek ragyogó
 9  II,  4  |                 rúd: az édes mama váltig mondogatta:~- Volt is kivel bepiszkíttatni
10  II,  17 |                  ábrázatján, s szomorúan mondogatta: »volnék csak fiatalabb,
11  II,  95 |               madár: Se kicsi, se nagy - mondogatta -, olyan vagyok, mint legény
12  II,  105|              megfordultak.~- Látjátok! - mondogatta hetykén az öregúr - õk már
13  II,  117|             egész mulatságát s szomorúan mondogatta: »A szegénység nem szégyen
14 III,  126|                  célját.~Apám mindig azt mondogatta nekem.~- Pompás egy mesterség!
15 III,  148|               még maga a nótárius is azt mondogatta:~- A lelkek hazajárásában
16 III,  148|                 lenne már itt a puska? - mondogatta a másik fél. - Legfeljebb
17  IV,  14 |               hitetlenül, fejcsóválással mondogatta:~- Csakugyan meghalt? Ez
18  IV,  127|             apród volt.~Corvin már ekkor mondogatta, felismervén a fiú nagy
19  IV,  148| aludttej-világban születtél.~Addig-addig mondogatta ezt Székely Anna, hogy egyszer
20  IV,  149|              kezét: »Elég volt egyszer - mondogatta -, lássátok be, hogy elég