Rész, Fejezet

 1   1,  11 |           Csitt! Még semmit sem mondhatok. Különben ráteszem a nyakamat,
 2   1,  13 |        van, annyit határozottan mondhatok.~No, az a semminél is kevesebb,
 3   1,  14 |    gyámoltalan lény, kit éppúgy mondhatok eszesnek, mint naiv libácskának,
 4   1,  14 |         beismertem. Ez az, amit mondhatok, bíró úr.~- Csináljon erre
 5   1,  19 |           Bolondság! Én akármit mondhatok három kívánságom gyanánt.
 6   1,  35 |   Lehet-e reményem?~- Semmit se mondhatok most. Látja, hogy ide hallgatnak.~-
 7  II,  7  |     szokott járni; hanem annyit mondhatok, hogy úgy ment, mint az
 8  II,  33 |         dolgom az. Annyit pedig mondhatok, hogy ha beszél is, nem
 9  II,  38 | szórakozottan.~- Annyit azonban mondhatok elõre is - folytatá Margit,
10  II,  69 | negédesen mondá:~- Édes-keveset mondhatok, excellenciás uram; az is
11  II,  87 |      annyit azonban bizonyosnak mondhatok, hogy Szlávy az én szolgabíróságom
12  II,  123|      adom, tekintetes uram. Nem mondhatok le rólok végképp, mert az
13 III,  1  |            mond Lapaj. - Annyit mondhatok neked, hogy az is az urakkal
14 III,  8  |   Rendkívüli tálentum!~- Annyit mondhatok uraságodnak, hogy nem bánja
15 III,  88 |    Péter uram. - Annyit azonban mondhatok, lefõztem kegyelmeteket.~
16 III,  100|   Csodálatos egy kölyök, annyit mondhatok. Tudja mit gondoltam, igyunk
17 III,  110|         legjava?~- Az, s annyit mondhatok, készebb vagyok egyenkint
18 III,  115|         fiam, semmit, hát én se mondhatok.~- Tökéletesen igaz - felelte
19 III,  129|      nem ismeretlen név, annyit mondhatok. Olvashatták önök a képviselõjelöltek
20  IV,  17 |    bekiáltott:~- Annyit azonban mondhatok az úrnak, hogy ez volt a