Rész, Fejezet

 1   1,  14 |              tied õ - mondta Balduin mélabúsan -, mindig is a tied volt.
 2   1,  17 |               Kár volna érte - szólt mélabúsan a király.~- Egy egész város
 3   1,  17 |              harang csengett-bongott mélabúsan, semmit el nem árulva abból,
 4   1,  18 |               És csak egyre csóválta mélabúsan azt a fehérre meszelt fejét:
 5   1,  24 |             Ida alázatosan.~Keviczky mélabúsan hajtotta meg magát, mint
 6  II,  75 |      kártyázni.~- Nem lehet - szólt, mélabúsan bekötött kezére mutatva.~-
 7  II,  82 |              célom a világon - mondá mélabúsan -, mint azt a gyermeket
 8 III,  1  |        szárnyra a tót nép modorában, mélabúsan, fájón…~Jön már Garibaldi
 9 III,  1  |           mint a híre?~Istók elfújta mélabúsan, édes-fájón a hegyek legszomorúbb
10 III,  24 |              vármegye rabját - aztán mélabúsan hozzátette - mindjárt az
11 III,  25 |           van annak…~Majd hozzátette mélabúsan, álmodozón:~- Begyepesedhetik
12 III,  132|             szóra.~- Tessék! - szólt mélabúsan.~- Segítsen ki a nagy bajomból,
13  IV,  37 |              az emberek? - ellenveté mélabúsan.~- Halnak, de maguktól.~-
14  IV,  41 |          szólnak? - tört ki Antos úr mélabúsan. - Az az õ dolguk! De mit
15  IV,  63 |        tetõtõl talpig s elkomorodva, mélabúsan folytatta:~- Mert bizonyára
16  IV,  90 |       dölyffel, a szépirodalmi kiadó mélabúsan, a tudományos könyvek kiadói
17  IV,  95 |             akarom megtudni.~Kezével mélabúsan simítá végig a homlokát…~-
18  IV,  105| választásokat? - mondá a Közvélemény mélabúsan. - Csalódik, fiatal ember.
19  IV,  121|              sehol se vagyok - szólt mélabúsan.~- Hogy értsem ezt?~- Úgy,
20  IV,  137|         ármádiából valók! - folytatá mélabúsan. - Afféle honvéd-lovak.~