Rész, Fejezet

 1   1,  14|           lehetetlen! - riadt föl Marosini. - Ily váratlanul nem hagyhatsz
 2   1,  14|      mondd meg, miért? - esengett Marosini. - Nem jól érzed itt magadat?~-
 3   1,  14|     gyöngédségbõl nem szólt róla, Marosini pedig nyilván azért, mert
 4   1,  14|          a színes fonalon…~Reggel Marosini kelté föl Balduint.~- Ébredj,
 5   1,  14|        ifjú zavartan. - Hát ki õ?~Marosini egy szót se tudott kiejteni,
 6   1,  14|           mindezt elfogadom most.~Marosini elhárító mozdulatot tett
 7   1,  14|           vagyok veszve - felelte Marosini, - noha, mint mondám, ártatlan
 8   1,  14|            ártatlan vagyok. Nevem Marosini Albertus, évek elõtt jómódú
 9   1,  14|      gyilkos?~- Bizonyosan - mond Marosini.~- Úgy? - vette föl a szót
10   1,  14|      kurta egyebekben. Ha a neved Marosini Albertus, s mégsem állasz
11   1,  14|         ez a név volt ráhímezve: »Marosini Albertus«.~A vádlott mohón
12   1,  14|      némán, lecsüggesztett fejjel Marosini, míg ellenben Orizi fenyegetõn
13   1,  14|          hoztam önként a fejemet.~Marosini odafutott kétségbeesve Balduinhoz,
14   1,  14|           semmi kétség. A szegény Marosini ártatlanul került a kelepcébe,
15   1,  14| elbeszélte nápolyi tartózkodását, Marosini baráti viselkedését, ami
16   1,  14|          tudni hallani. A szegény Marosini szíve úgy elszorult. Õ talán
17   1,  14|       kezemet?~- Ott ül - hebegte Marosini egy gyermek félénkségével.~
18   1,  14|          is ugyanaz még - sóhajtá Marosini.~- Eltaláltad - felelte
19   1,  14|    szempillanatban már ott volt a Marosini karjaiban.~Az megdicsõült
20   1,  14|           Boldog isten! - rebegte Marosini.~Esre ránézett azokkal a