Rész, Fejezet

 1   1,  14 |       nevet is újat vett föl: Wild Marinak mondta magát.~Tetszetõs,
 2   1,  25 |         adta tudtára a megszeppent Marinak, hogy rosszkor járt el a
 3  II,  25 |   legjobban? - faggatott váltig.~- Marinak ez a mondása: »Isten, hol
 4  II,  52 |      egyszerûen Birinek, Örzsinek, Marinak neveznek, joggal beleszólhat
 5  II,  59 |          forrás kicsiny, s szegény Marinak épp mély gondokba merülve
 6  II,  80 |             Már mint kinek? Ahá, a Marinak. Az ördög tudná az ilyet;
 7  II,  127|            hajjal, mely sarkáig ér Marinak, fog játszadozni egykor,
 8  II,  127|            csapott, másikkal pedig Marinak intett, mintha csendet kérne.~-
 9  II,  127| hozományomnak legnagyobb éke volt. Marinak megtiltom többé fölmenni,
10  II,  127|         midõn fölértek, elbeszélte Marinak, miként ismerkedett meg
11  II,  127|    nézhette bosszúság nélkül, hogy Marinak valaki részérõl nagyobb
12  II,  127|             nem csekély része volt Marinak, ki sokat beszélt Annáról,
13  II,  127|       menekülni Lengyelországból.) Marinak kellett õt figyelmeztetni,
14  II,  127|      felhõs homlokkal panaszkodott Marinak:~- Átok nehezül reám...
15  II,  127|            Lássa - mondá Kozenszky Marinak diadalmasan.~Mari néhány
16  II,  127|           asszonyság megparancsolá Marinak, hogy az urakat mulattassa
17 III,  127|    zártszéknyitogatónétól: adja át Marinak nevemben.~A kevélységtõl
18 III,  127|  színházból, még búcsút sem mondva Marinak, s nem megyek többé oda
19  IV,  88 |          leányt ösmertem, nevezzük Marinak, akinek az apja sok pénzt
20  IV,  88 |          egy levelet hagyott hátra Marinak: hogy hiába keresné - ne