Rész, Fejezet

 1   1,  20 |        mondd ki bátran.~- Mint egy kocsisnak. Ereszd el a fejemet!~-
 2   1,  21 |          egyszerre megállt… A Pali kocsisnak, aki millió fa közt is hamarabb
 3   1,  23 |           így szólt a templomnál a kocsisnak:~- Ne állj meg itt, Miska,
 4   1,  25 | elhalványult, alig bírta dadogni a kocsisnak:~- Fordulj meg! - Várj,
 5   1,  31 |           ültetvén õt, meghagyta a kocsisnak (megint a Gál volt megfogadva),
 6   1,  35 |            országútról és intett a kocsisnak, aki átcsapott a dûlõútra
 7  II,  3  |            rohant ki az udvarra.~A kocsisnak parancsolta, hogy fogjon
 8  II,  4  |       kisasszonyok felkészülnek, a kocsisnak kiadatik az új, ez alkalomra
 9  II,  9  |         lompos parasztot bújtatott kocsisnak.~Ismerte már az embereket.~
10  II,  15 |          onnan rimánkodott az öreg kocsisnak, hogy meséljen valamit a
11  II,  51 |       bérkocsiba, megparancsolva a kocsisnak, hogy lóhalálba hajtson
12  II,  60 |            mellett ült, segített a kocsisnak nógatni a lovakat.~De szükséges
13 III,  115|         hajts elõre - parancsolá a kocsisnak s mint hajdan Imre király,
14 III,  129|            fák alatt, azt mondom a kocsisnak lihegve, dobogó szívvel:~-
15 III,  148|          erejével segíteni akart a kocsisnak, majdhogy csaknem a tenyerén
16  IV,  55 |           Itt meghálunk - mondám a kocsisnak, s betértünk a vendéglõi
17  IV,  130|           szívem: »Oh, be jó volna kocsisnak lenni!«~Késõbb a diák-években,
18  IV,  144|       híjják, hogy Párniczky Pali.~Kocsisnak nem jó, mert ha a lovak
19  IV,  146|          kifizetve az obulusokat a kocsisnak.~- Hát a többiek? - szólt
20  IV,  152|            istrángot (mert az okos kocsisnak jól tudja a lova: mikor