Rész, Fejezet

 1   1,  3  |    áldja meg nemzetes uramat.~A kislány alig bírta elrebegni a fennebbi
 2   1,  3  |          aztán folytatja, míg a kislány zokogása egyre fuldoklóbbá
 3   1,  3  |        be nem fogja a penész.~A kislány fájdalmas szorongatást érzett
 4  II,  29 |         itt a nagy nap. Az alvó kislány fölnyitja szemeit, s örömmel
 5  II,  34 | bevezetett. N. asszonyság, ki a kislány elfogultságát igen hamar
 6  II,  38 |         nehány megjegyzést:~- A kislány magyar érzelmû, megtanulta
 7  II,  87 |         az egyensúlyt. A tömzsi kislány sírva terül el a gyepen,
 8  II,  95 |   szolgált takarójául...~- Szép kislány! - mondá az öreg közömbösen,
 9  II,  95 |   Elõttük a bársonyos füvön két kislány ugrándozott.~- Nini, a Klárikánk -
10  II,  95 |    sokszor megcsókolta.~A másik kislány megállt tõlük vagy tíz lépésnyire, -
11  II,  104|      Azok árulták el, hogy az a kislány a hitvány kis testvérkéje.
12 III,  15 |  jöhetsz!~Nagyon haragos lett a kislány s hogy valahogy megbosszulja
13 III,  37 |         Látod, Gyuszi - mondá a kislány fennhéjázó hangon s némi
14 III,  56 |     ahová akarjuk? - tûnõdött a kislány, s egészen elszomorodott,
15 III,  56 |     magáért. Jó lesz-e, Anna?~A kislány engesztelõdve bólingatott,
16 III,  65 |         én már nem vagyok éppen kislány.~- Nem vagy kislány? Mát
17 III,  65 |       éppen kislány.~- Nem vagy kislány? Mát mi az ördög vagy? Nyolcéves
18 III,  72 |        az édesanyja ültetett el kislány korában, s melyre nézve
19 III,  87 |   horzsolta. Nelli, mint afféle kislány a pázsitra telepedett, és
20  IV,  24 |       kubikosnak a leánya, akit kislány kora óta ösmertem, valóságos