Rész, Fejezet

 1   1,  4  |         tömegen az égreszkettetõ kiáltás: »Éljen Kalap! Éljen Fogtõy!«~
 2   1,  4  |     rántást érzett karján, s egy kiáltás hökkenté vissza: »megállj!«~
 3   1,  4  |         visszatért hangja volt a kiáltás.~Lélegzetet elfojtva és
 4   1,  12 |       tömegen, mint az áradat, a kiáltás: »Jön, jön!« Majd amerre
 5   1,  15 |         sokaságon ajkról-ajkra a kiáltás, mint a láva.~Tetszett a
 6  II,  17 | éjszakában, mely egy nagy »hahó« kiáltás mellett egyszerre megállapodott
 7  II,  35 |         házba. Midõn beléptek, a kiáltás már akkor megszûnt, de midõn
 8  II,  35 |   feszítõvassal nyitották fel. A kiáltás folyvást tartott mindaddig,
 9  II,  35 |       akkor hirtelen megszûnt. E kiáltás olyanforma volt, mintha
10  II,  35 |  Amsterdamban született. Midõn a kiáltás hallatszott, a ház elõtt
11  II,  35 |     Ekkor volt, midõn az iszonyú kiáltás hangzott az éjben, mely
12  II,  35 |         az ablakoni belépés és a kiáltás közt eltelt, úgy látszik,
13  II,  125|   ablaknál. Lelkesedett, harsány kiáltás fogadta: »Éljen Bajmóczy
14 III,  128|          utánam egy »hahó, hahó« kiáltás.~Naszay Gergely bácsi kiabált
15 III,  146|       hangzik a velõtrázó vékony kiáltás ottkünn.~- Ne menj fel,
16 III,  148|       kívülrõl egy kétségbeesett kiáltás, melyre egyszerre mindenünnen
17  IV,  37 |         kitalálta, hogy az egyik kiáltás körülbelül olyanformán hangzott: »
18  IV,  88 |       halt el ajkán e megszokott kiáltás s mintha varázslat volna,
19  IV,  117|           Benyitottam, s egy ah! kiáltás röppent el ajkamon, mint
20  IV,  127|       kell János Zsigmond!« Ez a kiáltás zúgott végig a székely bérceken.~