Rész, Fejezet

 1   1,  13| dicsekedett, hogy a kalapja húsz fontot nyom. Kutorai bámulta, emelgette.
 2  II,  6 |        Zemák oly nehéz volt (163 fontot nyomott), miszerint nem
 3  II,  36|     fõnököm itt küldi ezen ötven fontot, melyet a minap kölcsön
 4  II,  36|         kiskorú tanulóknak ötven fontot kölcsönözne!~- Ha legalább
 5  II,  36|          a még hiányzó tizennégy fontot. Igaz-e, Károly? De így
 6  II,  36|  tanakodjunk, hogy vegyünk ötven fontot! Az egész egyetemnek összevéve
 7  II,  51|          magamat. Én kétszázezer fontot örököltem egy ismeretlen
 8  II,  51|         sir! Alkalmasint kétszáz fontot akart mondani, sir?~- Kétszázezer
 9  II,  51|      mondani, sir?~- Kétszázezer fontot, sir, és egy palotát a rue
10  II,  51|         ez hétköznapi dolog. Egy fontot teszek, sir, egy haszontalan
11  II,  51|          nekem kölcsön, sir, tíz fontot.~- Hova gondol ön?~- Esedezem,
12  II,  51|        haragosan. - Én adjak tíz fontot? Tíz fontot? Mire? Takarodjék
13  II,  51|         Én adjak tíz fontot? Tíz fontot? Mire? Takarodjék ön asztalához!~
14  II,  51|      adhatna ön nekem kölcsön 10 fontot?~Mr. Klimpston valódi angol
15  II,  51|        van, hogy keríthet néhány fontot, jöjjön rögtön, szívszakadva
16  II,  99|          remekmû, egy kincs! Tíz fontot érõ vagyon! Királyi asztalra
17  II,  99|         jutalma két font.~- Húsz fontot teszek, miss - ha nem használ,
18  II,  99|          urat?~- Nos, aki a húsz fontot adja.~- Hisz az én vagyok,
19 III,  1 |    kérdés már, hogy…~- Hogy hány fontot nyomok, ugye? - mondá Krisztina
20 III,  1 |     magam, s képzelje, tizennégy fontot soványodtam egy év alatt.