Rész, Fejezet

 1   1,  3  |    legyen.~A gulyás családja jó félóráig ácsorgott Olcsó János sátra
 2   1,  4  |   emelte férjére.~- Oh, még egy félóráig… Csak egy félóráig. Olyan
 3   1,  4  |      még egy félóráig… Csak egy félóráig. Olyan jól érzem magam.~-
 4   1,  8  |    emelte Bikére:~- Oh, még egy félóráig… csak egy félóráig. Olyan
 5   1,  8  |      még egy félóráig… csak egy félóráig. Olyan jól érzem magam.~-
 6  II,  5  | torkában a földre és nézett egy félóráig merõn, mogorván a semmibe.
 7  II,  6  |     tudta volna: »miért«!~Egész félóráig tartott a pásztoróra, míg
 8  II,  21 |      könnyeidet, s várj rám egy félóráig. Félóra múlva itt leszek.~
 9  II,  95 |   Asszonyunk kedvence. Néha egy félóráig is elbeszél vele. Selyemruhában
10  II,  127|        de naponkint ott csacsog félóráig s tíz krajcár árú meleget
11 III,  79 |     Tartsa meg a sorrendet!~Egy félóráig türelmesen vártam, de mikor
12 III,  97 |      után! Gyürközzék neki, egy félóráig, miért ne ülhetne veszteg,
13  IV,  48 |         idegen?~A színmûíró egy félóráig törte a fejét, de nem tudta
14  IV,  50 |      szarvait naponkint egy-egy félóráig, míg lehámlanak, lecsiszolódnak.
15  IV,  67 |        kivévén az árvákkal.~Egy félóráig tartotta szóval a fináncot,
16  IV,  87 |     utca szabad levegõjét - egy félóráig, amíg ti. Budáról az Újépületbe
17  IV,  87 |    látok annyit, mint akkor egy félóráig!~Szótlanul ült mellettem
18  IV,  100|           De még elõbb vagy egy félóráig piszmognom kellett valami
19  IV,  117|     birtoka ez?~- Az enyém.~Egy félóráig mentünk szótlanul, míg újra
20  IV,  132|       tolta visszafelé.~Már egy félóráig mentünk, mikor türelmetlenkedni