Rész, Fejezet

 1   1,  12 |   amirõl az urak vitatkoztak a felséged mai ebédjénél. Örökkön-örökké
 2   1,  12 |  Távozz! Õrök!~- Ha meghallgat felséged, sohasem fogja elfelejteni,
 3   1,  12 |        a táborba, ha megengedi felséged.~- Én pedig nem üthetem
 4   1,  12 |    legmélyebb alázattal várjuk felséged parancsát.~- Ha a hajadon
 5   1,  12 |     leszünk képesek meghálálni felséged jóságát.~- No, no - végzé
 6   1,  15 |   vegyek pénzt?«~»Próbálja meg felséged az álmok országát.«~És onnan
 7   1,  15 |  pénzeljünk ezután?«~»Keressen felséged a bajára gyógyfüvet.«~És
 8   1,  15 |      textusából.~- Hát itt áll felséged elõtt - motyogja zavartan,
 9   1,  15 |   Budára, múlt év õszén, midõn felséged látogatását kívánta. De
10   1,  16 |       eszét.~- Tegyen ítéletet felséged - esengett az eltûnt férj
11   1,  17 |      szándékozol most tenni?~- Felséged beleegyezését akarom kérni
12   1,  17 |      kérdé:~- Mit vársz még?~- Felséged parancsát.~A király izgatottan
13   1,  19 |        sose hittem volna, hogy felséged ilyen helyes menyecske.~
14  II,  33 |      megindulva a király.~- És felséged mégis megmenthetne engemet!~-
15  II,  45 | megszûntem uralkodója lenni.~- Felséged örökké az marad még így
16 III,  68 |        karddal védelmeztem meg Felséged trónját Napóleon hadseregei
17 III,  141|     végre imígyen: »Ne engedje felséged elpusztulni a szegény kapitányt,
18  IV,  20 |        merészkedem kérni, hogy felséged magas megelégedése valamely
19  IV,  29 |       azt felelte: »Mit gondol felséged, nekem múltam van. Nekem
20  IV,  119|       rezedavirágot, s királyi felséged minden áldott nap szakítson
21  IV,  119|      vagyunk. Minek ígérte meg felséged? Istenem, istenem, ezentúl