Rész, Fejezet

 1   1,  11 |              Nem tudom én - mondá durcásan és elfutott elõlük, egyet
 2   1,  14 |             Tudom is én - felelte durcásan és a lábával toppantott. -
 3   1,  18 |         volt adva - mondá Erzsike durcásan.~- Tudom. A regényes zsiványnak
 4   1,  19 |          Boriskába. Boriska ránéz durcásan, dühösen.~- Ügyetlen fatuskó! (
 5   1,  26 |           látom - felelte a Hanka durcásan. (S azért, amit majd most
 6   1,  33 |           feleleten gondolkozott, durcásan vonogatta a vállát és végre
 7   1,  34 | nyilvánosan nyugtázta, haragosan, durcásan.~- Ugyan ne izéljen, Kolowotki.
 8  II,  104|           az a legszebb« - felelé durcásan és elfutott. Lábai csak
 9 III,  1  |     vágott (illett neki), s mikor durcásan kifordult az ajtón, olyasvalamit
10 III,  2  |           azt a kendõt.~Elfordult durcásan, mintha neheztelné a vakmerõ
11 III,  2  |  elpityeredve. - Egye meg õket.~S durcásan vágta földhöz valamennyit.~
12 III,  25 |            Nem biz én! - veté oda durcásan.~- Márpedig bolond madár
13 III,  42 |          a maga cukorja… - felelé durcásan -, egye meg!~- De bábut
14 III,  45 |       otthon még a mester se téz! Durcásan hátravágtam magam az ülésen.~-
15 III,  50 |   gombolyagot.~A nagyobbik, Vica, durcásan fordította el fejét, megneheztelt,
16 III,  83 |       gyermek nem akart odanézni, durcásan visszafordította a fejét.~
17  IV,  30 |       leányokat lopva, ott állott durcásan a büszke Aróta, és kínálkozóan,
18  IV,  32 |     rajtam?~- Azt - felelte Magda durcásan -, hogy nem az én fajtám!~
19  IV,  34 |       ránk, majd a málnára, aztán durcásan elhátrált.~- Nem kell a
20  IV,  105|             morgott a Közvélemény durcásan.~- Megjött az idõd. Most