Rész, Fejezet

 1   1,  6  |         Az a torony is évek elõtt dõlt le már, amelyiken lobogtak!~
 2   1,  13 |            az õ teste is aszerint dõlt, hajlott jobbra-balra. Innen
 3   1,  15 |       gyerekek míg csak össze nem dõlt nagy kacagás közt az embergomoly),
 4   1,  18 |           az ibolyaillat csak úgy dõlt be a virágos udvarról. Az
 5   1,  20 |         asszonynak, aki könyökére dõlt fejjel ül a sötétben a kis
 6   1,  29 |          szájából mint füstoszlop dõlt ki a meleg pára. Mindenki
 7   1,  31 |     látszott az anyaföld. A bánya dõlt be. Futottam lélekszakadva
 8   1,  34 |     abbahagyta. A gazda könyökére dõlt fejjel azt cselekedte, amit
 9  II,  7  |           hatott, hogy félájultan dõlt Mády karjaiba.~- Istenem!
10  II,  17 |        hárman.~Elõször kettõ közt dõlt el a nagy fontosságú kérdés.
11  II,  24 |     öregúr ezalatt zsöllyeszékébe dõlt s szeme önkéntelenül odatévedett
12  II,  25 |       szót elveszítsen. Végre úgy dõlt el a kérdés, hogy az egyik
13  II,  44 |           mosolygó, boldog arccal dõlt ágyába s ott valószínûleg
14 III,  1  |          foltot a helyén.~Halomra dõlt gerendák, leomlott falak,
15 III,  135|        eszmecsere után végre arra dõlt el, hogy legjobb lesz, tanuljam
16 III,  148| halántékára tapasztá, s lankadtan dõlt egy száradó fûzfa törzséhez.~»
17  IV,  66 |          magunkat.~Egyszóval, oda dõlt el a dolog szótöbbséggel,
18  IV,  70 |      város mezítláb.~Végre is úgy dõlt el a dolog, hogy a magisztrátus
19  IV,  105|   színházi rovatvezetõ fumigatíve dõlt el karszékében, mint egy
20  IV,  152|          a lánc.~De a fal is vele dõlt, a fallal pedig a födél,