Rész, Fejezet

 1   1,  12 |   öltsön fölébe. Vándorlegények bús figyelmeztetõ jele: »Hol
 2   1,  23 |         tájékban, melyet az õsz bús fénye öntött el már. A réteken
 3   1,  27 |        Köszönöm - mondá a leány bús mosollyal.~- Nekem úgy tetszik,
 4   1,  27 |        ezt az aranyhajút, ezt a bús arcút, aki a légynek se
 5   1,  33 | hangosan.~A könnyû bricskát két bús fekete lovacska húzta. Föltûnt,
 6  II,  6  |      nem - ellenveté Ilona. - Õ bús, de csak látszólag. Róla
 7  II,  30 |   könyökére nyugasztja fejét, s bús gondolatok, szorongató érzések
 8  II,  48 |    keresni.~Matyi fejet csóvál, bús tekintetét félénken hordozza
 9  II,  90 |                             EGY BÚS REGE~1879~Alkonyi pírban
10  II,  100|     szép szõke asszony: a Mária bús arca van beleszõve a szent
11 III,  22 |      örülök!~- Én is… - sóhajta bús arccal Cs… úr.~Oly vermet
12 III,  116|    elfordult tõlem, s az elõbbi bús mogorvasággal nézett ki
13  IV,  1  |        Sohasem láttam még ilyen bús gyermekeket. Beteges, vézna
14  IV,  45 | Egyszóval Dákos divatba jött, a bús magyarok (mert ebben az
15  IV,  45 |       uram pedig egy hosszú, de bús pillantást vetett a családi
16  IV,  61 |       Mert nagy hasznát vette a bús külsejû hivatalnoknak.~De
17  IV,  61 |       volt a városnak. S ahol a bús külsejû ember egy dikciót
18  IV,  73 |     megette elõle a reggeliket.~Bús megadással koplal, tûri
19  IV,  129|      íme, harmadnapra megjött a bús hír Olmütz városából, hogy
20  IV,  129|       mintha elkárhozott lelkek bús sóhaja suhogna a fák és